Kézdivásárhelyi Sport Egyesület (KSE)

Kézdivásárhely egyik legnagyobb érdeklődésnek örvendő és leghosszabb életű egyesülete. A szabadban való mozgás (lásd →sétaterek Kézdivásárhelyen) és a későbbi rendszeres sporttevékenység a szabadidő kihasználásának már jóval fejlettebb, polgáribb formája, melyhez a kézdivásárhelyiek a 19. század második felétől kezdődően egyre többen csatlakoztak, 1912-ben életre hívta a város egyik legnépszerűbb egyesületét (lásd →kézdivásárhelyi egyesületek), a Kézdivásárhelyi Sport Egyesületet.

A ~ előzményeként már 1877 előtt megalakították a →Polgári Lövészegyletet, valamint az 1880-as évek elején a →Korcsolya egyletet. Az említett két egyesületi mozgalmon kívül a város 19. századi sporttevékenységére vonatkozóan nincs több adatunk. Ennek ellenére Kézdivásárhelynek volt egy jeles közéleti személyisége, aki az 1880-as évek második felében aktív sportolóként kimagasló eredményeket ért el: →dr. Balogh Vendel (1855–1917) ügyvéd, aki Csíkborzsován született, és csak jogi tanulmányai után került a városba. Kolozsvári egyetemi évei alatt a Désen és Kolozsváron 1885–1887 között megrendezett atlétikai versenyeken gát- és síkfutóként aratott győzelmeket. Az egyetem befejezése után kézdivásárhelyi ügyvédként a kibontakozó egyesületi életnek lett aktív résztvevője. Számos egyesületben és a római katolikus egyházban vállalt feladatot.

Kézdivásárhely sportéletével kapcsolatosan 1912 júliusában kezd el foglalkozni a sajtó. Az egyik cikkből kitűnik, hogy a városban korábban is volt, aki sportolt valamilyen szinten, de ezeknek a személyeknek rendre szembe kellett nézniük a helyi előítéletekkel, ugratásokkal és gúnyolódásokkal. Példaként Benkő Géza postatisztet említhető, akinek idealista gondolkodású turistaként és kiváló amatőr birkózóként kellett elviselnie a helyiek folyamatos ugratását és viccelődését.

Jól jellemzi ezt a közfelfogást egy korabeli újságcikk, melynek írója azzal zárja sorait, hogy „álljanak össze (…) az egyesületek által amúgy is összehozottak és egy-egy ügyesen rendezett kirándulás által ne csak testüket, hanem lelküket is erősítsék a tapasztaltak által”.

Egy hét múlva már az olvasható a →Székely Ujságban, hogy ifj. Benkő Géza posta- és távirdatiszt futballcsapat alakításán fáradozik, melynek tanítására Róna Károly kiváló futballista vállalkozott. A felhívásra kezdetben csak nyolcan jelentkeztek, és délutánonként Kézdivásárhely oroszfalvi határában, a vasúti őrház alatti területen Róna Károly irányításával tartották edzéseiket. A lap szerint dr. Török Andor polgármester egy sporttelep létesítésével kívánta támogatni az ügyet.

A sport iránti érdeklődés hirtelen feléledt, ugyanis 1912. szeptember 15-én a Tanácsház nagytermében megtartották a ~ alakuló ülését. Az új egyesületet 39 személy hívta életre. Első bemutatkozásuk a futballcsapat mérkőzésével kezdődött, melyre 1912. október 6-án került sor. Ellenfélnek a brassói Iparos Ifjak Önképző futballcsapatát hívták meg, melyet 2–0 arányban legyőztek. A hónap végén már azt a hírt hozta az újság, hogy a ~ családias estélyt szervez a Tanácsház termében, melyet ezentúl már hetente megismétel, annak érdekében, hogy a befolyt összegek az egyesület anyagi megerősödését elősegítsék.

A ~ szépen induló működésében a közelgő háború visszaesést hozott. Hosszú időn keresztül nem írtak róla az újságok, de az első hír 1919-ben arról értesíti a kézdivásárhelyieket, hogy elkezdődött a ~ újjászervezése és várják az érdeklődők csatlakozását. A mozgalom ismét gyors eredményt hozott, ugyanis pár év múlva már a régi, háború előtti lendülettel szervezkedtek. 1922 júniusában, pünkösd másodnapjára már jelentős sportünnepélyt szerveztek a város melletti →Fortyogó fürdőn, ahol kötélhúzásra, akadályversenyre, kacsavadászatra, kugliversenyre, szépség- és csúnyaságversenyre, konfetti és szerpentin csatára került sor. Ugyanekkor a nap központi eseményét a sepsiszentgyörgyi Concordia futballcsapatával való mérkőzés jelentette. 1922. júliusában már a Csiszár-füredi (a mai Bálványos fürdő) Anna-bál szervezésével voltak elfoglalva. A július 23-án megrendezett eseménysorozatot →Szabó Jenő kézdivásárhelyi református pap-költő istentisztelete nyitotta, melyet női és férfi úszóverseny követett. Este szépségversenyt rendeztek, majd reggelig tartó táncmulatsággal zárták az eseményt. A mulatságok célja továbbra is az volt, hogy anyagi bevételt hozzon az egyesület kasszájába, ami a résztvevők számát tekintve többnyire nem is maradt el. A műsoros estek viszont már kisebb érdeklődésnek örvendtek.

1923 tavaszán régi vágya teljesült az egyesületnek, mivel felvették az Országos Sport Szövetségbe. Ekkor az egyesület elnöki tisztségét Miklós Balázs bankigazgató, az alelnökit Molnár Józsiás tanár (→dr. Balogh Vendel veje), a titkári feladatokat pedig →Kovács J. István látta el. Ez a csatlakozás az egyesület futballcsapata szempontjából jelentős előrelépést hozott. Ebben az évben a ~ a várostól átvette a →Józsiás kertben létesített teniszpálya kezelését, ami egyben az egyesület szakosodását is jelentette. A tenisz-szakosztály első vezetője Neumann Ernő nyugalmazott százados lett. Továbbá magalakult az atlétika szakosztály, valamint a 40 tagból álló cserkész és turisztika csapat is.

A ~ működésével kapcsolatosan nem csak dicsérő szavakat írtak az újságban. 1925 februárjában a →Székely Hirlapban az egyik cikk írója az egyesület vezetőit okolta azért, hogy megbotránkoztató goromba játék, durvaság, káromkodás, egyszóval a sportszerűtlen játék kezdett eluralkodni a (futball) játékosok körében, amit a tagság nemtörődömsége és udvariatlansága is tovább tetézett. Szerinte ennek köszönhetően apadt a sport iránt érdeklődő közönség száma is. Ugyanakkor a megoldást többek között abban látta, ha a „pénzes osztályba” tartozó egyleti vezetőket a sport iránt érdeklődő fiatalokkal váltják fel, akik szigorú büntetéseket vezetnek be az erkölcsi normákat megsértő egyleti tagokkal szemben. Válaszként a tanár Molnár Józsiás ügyvezető elnök a →református bérház üléstermében sorra kerülő március elsejei közgyűlés témájaként az egyesület megmaradásának kérdését javasolta megvitatásra.

A gondok orvoslására a város 1925 áprilisában átengedett a KSE-nek egy olyan területet a város szélén, ami egy korszerű sporttelep felépítésének lehetőségét vetítette elő. Ennek ellenére 1928-ra a helyzet nem változott, amiért továbbra is a vezetőséget vádolják, kevesellve egy szezonban a két-három futballmérkőzést és hiányolva a fiatalság erkölcsi nevelésében való cselekvőbb szerepvállalást. Az 1928. május 20-án tartott tisztújítás eredményeként az egyesület elnöke lett Benkő Ernő, ügyvezető elnök Kiskos Antal, alelnökök Molnár Józsiás, Boldizsár Menyhért és Kirizs Sándor, titkár →Kovács J. István, jegyző Pajorin Tamás, pénztáros Kalith Géza, ellenőrök →Földi István és Dobra Miklós, tenisz- és korcsolya szakosztályvezető Csiha Lajos, intéző Héjja Jenő valamint szertáros Csiki Imre.

Az új vezetőségnek sikerült fokozatosan életet lehelnie az egyesületbe. Ehhez az is hozzá járult, hogy 1929-ben →dr. Sinkovits Aurél orvos az egyesületnek adományozott egy területet a város Brassó felőli határában, ami megnyitotta a fejlődés lehetőségét az egyesület számára. Ekkor már a korábbi szakosztályok mellett kerékpár, pingpong, birkózó és úszó szakosztályok is alakultak. Ezen túlmenően könyvtárat is sikerült létesíteniük. A közgyűlésről készült cikk azzal fejeződik be, hogy az egyesület példaértékű, sportemberekhez illő magatartása pedig abban is megnyilvánult, hogy a találkozó végeztével a tagság nem ment el korcsmázni.

A telek kiépítése már 1930 tavaszán elkezdődött. Nem szigorúan vett sporttelep kialakítását képzelték el, ahova csak a sportesemények alkalmával pénzért lehet bejutni, hanem egy olyan helyet kívántak kialakítani, amely a város második, üdülést nyújtó tere lehet. A sportkedvelő városi közösség önzetlen munkája, a támogatók és a város hathatós segítsége révén 1930. augusztus 24-én nagyszabású ünnepség keretében nyílt meg a →Füleki Sinkovits Sport Telep.

A fejlődés abban is megnyilvánult, hogy 1931-ben az egyesület →Kantában lévő székháza már szűknek bizonyult, ezért átköltöztek a Vasút utcába, a néhai özvegy Baka Mihályné-féle épület emeleti részébe. Itt már a klubéletre is nagyobb lehetőség nyílt. 1933-ban közadakozásból megépítették a telken a födött lelátót, majd 1935-ben már azt tervezték, hogy saját klubházat építenek. Ennek felépítését a →Takarékpénztár mögött tervezték. A város közösségének örömére, csakhamar bérbe vették a →kicsi sétateret, amit felújítva ismét használatba helyeztek.

A →kézdivásárhelyi egyesületek történelmében a ~ volt az egyedüli olyan egyesület, melynek életében az együtt működni vágyó emberek mindenféle társadalmi rangot, státuszt félre tudtak tenni. Másrészt pedig ez volt az az egyesület, amihez a konzervatív iparos réteg is eléggé nagy számban csatlakozott, bár sokszor csak szurkolóként.

A második bécsi döntést követően az ~ nevet változtatott. A helyi lap 1942-ben a Gábor Áron Sportegyesület néven írt róla. A háború után erre az egyesületre is az a sors várt, mint a többi egyesületre. A szervezet megszűnt, de a különböző sportágak képviselői tovább folytatták a sportolást különböző iskolákban vagy a később alakult gyárak keretei között. A ~ az 1990-ez évek elején alakult újra és napjainkban az egyik legaktívabb egyesülete a városnak.