Polgári Lövészegylet

Sportegyesület, mely 1877. előtti években alakult meg. A →kézdivásárhelyi egyesületek egyik rövidéletű intézménye volt. A ~ tagsága a városi lőtéren rendszeres lőgyakorlatokat tartott. Ezekre az eseményekre rendszerint vasárnap került sor, és többnyire vidám mulatsággal voltak egybekötve. A tagságon kívül az egylet iránt érdeklődéssel viseltető illetékes közönséget is külön elvárták a rendezvényeken. 1880-tól külön, névre szóló meghívót már nem küldtek szét, hanem azt közzétették a helyi lapban. Az eseményt ezen kívül azzal is jelezték, hogy kitűzték az egyesület zászlóit a piactéren. A ~ alelnöki tisztségét 1880-ban →Molnár Józsiás töltötte be, de az 1880. június 27-én tartott tisztújításnak az eredményét, dokumentumok hiányában már nem lehet tudni. A Székelyföld lap egy rövid, 1889-es tudósítása beszámol arról, hogy a ~ feloszolván vagyonát a tűzoltó egyletnek ajándékozta.

Feltételezhető, hogy a 19. század végére a ~ tagságát a Kézdivásárhelyi és Vidéki Vadászegylet soraiban kell keresnünk. A vadászat a természetben való mozgást is magában hordozza, azonban nincs tudomásunk arról, hogy Kézdivásárhelyen a vizsgált időszakban az Erdélyi Kárpát Egyesülethez hasonló mozgalom bontakozott volna ki.

A bécsi döntést követően újraindult Erdélyben a lövészegylet-mozgalom. 1941. június 29-én megalakult (újjáalakult) a kézdivásárhelyi lövészegylet, hivatalos nevén: Kézdivásárhelyi Székely Lövész Egyesület. Elnökének Molnár Józsiás polgári iskolai igazgatót, ügyvezető elnöknek Nagy Géza tanárt, főtitkárnak Csapó József tanárt, ellenőrnek pedig →Kovács J. István hírlapírót választották. A lövészegylet-mozgalom eredményeként vidéken is lövész egyesületeket szerveztek. A →Kézdi járási lövész egyesületek szervezését →Földi István kezdte el az országos lövész szövetség megbízottjaként (Székely Nép, 1941. júl. 16.).

A lövész egyesületeknek minden bizonnyal a háború utáni helyzet vetett véget.