Pap Mihály

(Kézdivásárhely, 1784. január 24. – Kézdivásárhely, 1865. április 15.) alezredes, Háromszék 1848-49-es önvédelmi harcának egyik szervezője. Református vallású, családja nemesi származású (a XVII. századtól bizonyosan), szülei: Pap Mihály földbirtokos, kézdivásárhelyi perceptor, erdélyi országgyűlési követ (1791-ben) és Bertalan Anna. 64 évesen, nyugalmazott császári őrnagyként (1840-ig a 15. határőrezredben szolgált), Kézdivásárhely térparancsnokaként kapcsolódott be a háromszéki önvédelmi harc szervezésébe: a kézdivásárhelyi honvédelmi bizottmány vezetője volt.

A bizottmány vezetőjeként felhívást szerkesztett, amelyben a Habsburg-ellenes önvédelem elhatározását követelte. A röplapot Kézdivásárhely város vezetősége elfogadta, és ezzel megkezdődött a mozgósítás →Kézdiszéken. A szék önkéntesei megjelentek az 1848. november 28-i sepsiszentgyörgyi háromszéki nagygyűlésen, ahol megszületett a határozat Háromszék önvédelméről. A határozat meghozatalában Gábor Áron és ~ elszántságának volt döntő szerepe. A megalakítandó székely hadsereg vezetőivé Sombori Sándort, Nagy Imrét és Pap Mihályt nevezték ki.

Ezt követően ~ az erdővidéki székelység mozgósítására indult, december 3-tól az Erdővidéken levő csapatoknak a parancsnoka. Az Udvarhelyről Erdővidékre betörő, Heydte által vezetett osztrák csapatok Köpecen elfogták és Nagyszebenbe vitték, ahol bilincsbe verve bebörtönözték. A börtönből 1849. március 11-én szabadult, amikor a Bem József által vezetett székely csapatok bevették Szeben várát. Bem a magyar forradalmi hadsereg alezredesévé léptette elő, és előbb brassói szolgálatra rendelte, majd szülővárosa, Kézdivásárhely térparancsnokává nevezte ki. 1849 júniusában az ojtozi szorosban védte Háromszéket a betörő császári csapatok elől. A túlerő elől csapatával végül Csíkba menekült, ahol Gál Sándorhoz csatlakozott.

A szabadságharc bukása, a fegyverletétel után bujkált, az osztrákok egy évig nem tudták elfogni. Barátai rejtegették a gelencei havasokban (egy barlangban), azonban 1850 végén feladta magát (megakadályozandó azt, hogy a fejére vérdíjat tűző osztrák hatalom esetleg hozzátartozóin álljon bosszút). 1851 augusztusában Nagyszebenben kötél általi halálra ítélték, amelyet kegyelmi úton 8 évi várfogságra változtattak, s előbb Gyulafehérváron zárták el, majd Olmützbe szállították, ottani várfogságra. 1854 végén kapott kegyelmet Ferenc József császár esküvője alkalmából. Ezt követően hazatért Kézdivásárhelyre, 1861-től a város tb. tanácsnoka, Háromszék táblabírája. Ott élt haláláig az Új úton (lásd →utcanevek Kézdivásárhelyen) levő házában, amely haláláig a háromszéki 48-as tisztek egyik találkozóhelye volt.

Felesége báró Schirding Vilma, majd Riebel Vilma (meghalt Kézdivásárhelyen 1862-ben). Három fia szintén katonai pályára lépett. Pap Vilmos (sz. Gelence, 1816) ezredesként, Pap Károly (sz. Gelence, 1818) őrnagyként, →Pap Lajos pedig szintén ezredesként vett részt a magyar szabadságharcban. Mindhármukat kötél általi halálra ítélték az osztrákok, majd az ítéletet több évi várfogságra változtattak. A három fiú közül →Pap Lajos (aki 1857-ben szabadult) politikai karriert is befutott.

~ emlékezetét egy utcanév örökítette meg Kézdivásárhelyen: az →Oroszfalu és a Fortyogó közötti egyik utca viseli a nevét. 1998-ban a városi tanács utcanévadó bizottsága javaslatot tett arra, hogy az oroszfalvi Pap Mihály-utcanév bekerüljön Kézdivásárhely belső városi területére, azonban ez a javaslat nem valósult meg.