Oroszfalu

Falu a felső-háromszéki medence központjában, a Kászon- és Torja-patak összefolyásának szomszédságában, ma már Kézdivásárhely része. A város központjától 1,5 km-re fekszik. Az egykor önálló települést 1950-ben csatolták a közel eső városhoz. Az adminisztratív egyesítés azt eredményezte, hogy a hivatalos névhasználatból eltűnt az ~ megnevezés, azonban a köznapi szóhasználatban ma is él: a környékbeli lakosság – sőt, olykor még a közigazgatási szervek is – külön településként tartják számon.

A kommunista rendszer faluromboló politikája következtében az 1980-as években már a fizikai megsemmisítés is fenyegette ~t. Ha az 1989-es rendszerváltás nem következik be, ~ ma már a múlté lenne. Városrészként is megőrizte falusias jellegét, és részben még mindig elkülönül a várostól, lakossága az egybeolvasztás ellenére is igyekezett önálló maradni. A 2000-es évek végén a kézdivásárhelyi városi tanácsban még volt képviselője, aki elsősorban a falu érdekeit próbálta érvényre juttatni.

Annak ellenére, hogy korábban önálló település volt, az utóbbi százhúsz évben közigazgatásilag többnyire függőségi helyzetben volt: hol Kézdivásárhelyhez, hol Szentkatolnához tartozott. ~ lakosai 1895 és 1907 között Kézdivásárhelyen, majd 1930-ig Szentkatolnán intézték hivatalos ügyeiket. Csupán tíz évig (1931–1940 között) történt a falu ügyintézése helyben, Oroszfalu saját községházán. Ekkor is csak bíróval rendelkezett, a jegyzőség Szentkatolnán volt. 1941–1945 között ismét Szentkatolnához tartozott. Ezt követően az oroszfalviak napjainkig Kézdivásárhelyre járnak ügyes-bajos dolgaikat elintézni, ahova 1950 óta hivatalosan is tartoznak.

Felekezeti szempontból sem volt másként. A 18. század elejétől a többségi római katolikusok egyházi nyilvántartása a kantai minoritáknál történt és napjainkban is a kantai egyházhoz tartoznak. A 18. század elejétől az ~i reformátusokat a kézdivásárhelyi református egyháznál tartották számon. A 20. század elején megalakították a felső-háromszéki református szórvány gyülekezetet, melynek Bereck lett a központja, így az ~i reformátusok nagyrésze azóta oda tartozik.

~t a Moldvába vezető műút köti össze Kézdivásárhellyel. Az 50-es évek elején a falu és a város között, a több mint 1 km-es útszakaszon csak egy kovácsműhely állt. Az időközben épült házak ma már elérik Kézdivásárhely egykori határát, vagyis a vasutat. A helybeliek ma is a vasúton (lásd →vasút Kézdivásárhelyen) aluli részt ~-ként tartják számon.

Az 1864-ben Pesty Frigyesnek készített összeírásban a falu akkori elöljárói azt nyilatkozták, hogy a szájhagyomány szerint ~ körülbelül egy századdal idősebb, mint Kézdivásárhely, vagyis feltehetően a 16. század első felében alakulhatott ki. Kezdetben a mostani falutól északkeletre, a mai országút, a temető és az egykori malom (DAC) közt található, Porond néven ismert helyen laktak az oroszfalviak. A korabeli pestisjárványoknak, vagy a gyakori árvizek következtében feltehetően már a 16. században elhagyták ezt a helyet és létrehozták a mai falut. Egy 1567-ben készített adóösszeírásban feltehetően már a jelenlegi falut említik OROZFFALW néven, 15 kapuval. Ezt követően előfordul az OROZFALÚ (1600), OROSZFALVA (1760–1762), RUSZFALEU (1850) stb. néven is. 1913-tól mindaddig, amíg hivatalosan létezett magyarul a KÉZDIOROSZFALU nevet viselte. Román megnevezése az impérium váltás után Ruseni lett.

Az település elnevezése arra enged következtetni, hogy a falu első lakosai szlávok lehettek. Kállay szerint besenyő telep volt, Orbán Balázs viszont orosz vagy rác településnek vélte. Bogáts Dénes szerint Székelyföldön a szlávok jelenlétét a településnevek és régészeti ásatások igazolják. A helynév alapján ~ is egykor szláv település lehetett, de ezt egyelőre nem lehet igazolni. Az összes fellelhető dokumentum székely lakosságú településként említi.

~ lakosainak száma 1996-ban a polgármesteri hivatal adatai szerint: 504 lakos.