utcanevek Kézdivásárhelyen
Az utcanévadás és a közterület-átnevezés Kézdivásárhelyen – némi késéssel – a kiegyezéskori Magyarországon kibontakozó nemzeti emlékezet- és identitásépítés trendjeit követte. A 19. század közepéig a közterületek elnevezéseinek nem volt történelmi, emlékmegőrző jellege. Az utcákat mindenütt arról nevezték el, ami rájuk leginkább jellemző volt: fekvésük jellemzőiről (Kézdivásárhelyen például a két Kertmege utca), az ott űzött mesterségekről (→Kovácsszer, Barompiac), az ott élő etnikumok tagjairól (Rácok) stb. Ezeket tekintjük ma a leghagyományosabb helynévanyagnak.
A hagyományosnak tekinthető kézdivásárhelyi utcanevek az utcák többsége esetében – a fennmaradt okiratok szerint – inkább „leíró” (irányukra utaló) jellegű volt. Talán három olyan utca volt a 19. század közepe előtt, amelyeknek a megnevezése már akkor is névként is rögzült, akként volt érthető. Ezek: a Nyugati Kertmege, a Keleti Kertmege és a Szala utca. A két Kertmege utca a városmag kialakulásával jött létre. Az 1769-73-as osztrák katonai (felmérő) térképen nagyon jól kirajzolódik, hogy e három utca hogyan öleli körül a történelmi városmagot.
Kézdivásárhely 1769-73
Első osztrák katonai felmérés (Forrás: maps.arcanum.com)
A főtér házsorai – amelyekben a házak sűrűn egymáshoz épültek – mögött maradt egy hosszan hátranyúló keskeny telek, ez volt az ott lakó családok közös udvara, melyet a végén kerítés zárt le (lásd →kézdivásárhelyi udvarterek). Ezek mögött, a piactér keleti és nyugati oldalával párhuzamosan alakult ki később a Keleti és a Nyugati Kertmege utca, amelyeket az udvarterek megnyitása után azokon keresztül is el lehetett érni. Ezeket az utcákat még a 20. század elején, sőt, 1920 után is Keleti, illetve Nyugati Kertmege utcáknak nevezték. (A →Székely Újságban és a →Székelyföldben még 1920-30-as években is jelentek meg olyan hirdetések, amelyekben a Kertmege nemhivatalos címként volt megjelölve.) A Szala utca a mai Posta-/Szacsvay utca helyén volt, és a →Székely Katonaneveldétől a Túróczi házig húzódott.
A 17-18. századi iratokban megjelenő többi utcanév inkább „leíró” jellegű volt: Csernáton felé menő utca, Szentlélekre lemenő utca, Márkosfalvára kimenő utca, Hatolykára kimenő út, Kantába lemenő utca, Oroszfalu felé menő utca. Igaz, volt még néhány olyan utcaelnevezés, amely hagyományos névként rögzülhetett volna – amennyiben az utca maga is fennmarad –, például a Kőköböl utca vagy a Kőhalom utca.
A dualizmuskori magyar nagyvárosokban (például Budapesten) a nemzeti identitásépítő utcanévadás már az 1870-es években kibontakozott. Ez Kézdivásárhelyen később jelentkezett. A város közgyűlése 1908-ban egy bizottságot kért fel arra, hogy dolgozzon ki javaslatot az utcanevek elnevezésére. A bizottság által szem előtt tartott elvekről 1909-ben a bizottság egyik tagja, →Bíró Lajos tanár, a →Paedagógiai Társaság jegyzője előadást is tartott. Ezek az elvek a következőek voltak: a) a város neves szülötteinek, illetve a várost jótéteményeikkel segítők nevei; b) a történeti →Kézdiszék, illetve Háromszék neves szülötteinek a neve, és c) legyen az utca és a név között valamilyen helyi kapcsolat, mintegy az elnevezés hiteléül.
Ezzel az elvvel a bizottság azt sugallta, hogy a nemzeti történelmi személyiségek közül azoknak legyen „névadó elsőbbsége”, azaz, azoknak neveit kell megörökíteni, akik a várossal valami jót tettek (Zsigmond király, Mátyás király, a Zápolya család, a Báthori család, Bethlen Gábor, a Rákóczi és Apafi családok).
A bizottság javaslatai alapján elkészített tervezetet →dr. Török Andor polgármester 1910 januárjában terjesztette a városi képviselőtestület elé. Minthogy a bizottság nem rendelkezett térképpel, az 1871. évi telekkönyveket vette alapul.
A tervezet megkülönböztette a város köztulajdonában levő utcákat a magántulajdonban levő utcáktól – ezek az udvarterek –, és neveket csak a köztulajdonban levő utcáknak javasolt.
A magántulajdonban levő utcák esetében a számozott udvarterek rendszerét javasolták; ez a számozás 1912-ben alakult ki. A számozás előtt az udvartereket az egykori ott lakó családok szerint különböztették meg – ekként létezett, például, a Jancsók, a Csiszárok vagy a Baloghok udvara. Ezek az elnevezések 1912-ig fennmaradtak, jóllehet a családi rendszer a 18. század második felétől, de a határőr ezred felállítását követően az →1834-es tűzvészig fokozatosan átalakult a ma is ismert, több család által lakott udvartér-rendszerré (lásd →udvarterek Kézdivásárhelyen). A számozáskor 50 magánutca (feltehetően mind udvarterek) létezett, napjainkra a számozás 73-ig terjed, de nincs ennyi udvartér. (Megszűnt például az 5. udvartér, a 71. udvartér átalakult Fenyves utcává.)
Az köztulajdonban meglevő utcák neveiként az 1908-as bizottság a következő személyiségek neveit javasolta: →Matkó István, →Vásárhelyi Péter, →Nagy Mózes, Zágoni Mikes Kelemen, Bod Péter, Apor Péter báró, Keresztes Máté, Körösi Csoma Sándor, Barabás Miklós, valamint Petőfi Sándor. Ezek a nevek adódtak hozzá az ekkorra már megszilárdult utca- és közterület-elnevezésekhez: Keleti Kertmege, Nyugati Kertmege, Malom, Híd, Domb, Temető, Határér, Kovácsszer, Kanta stb.
A 20. század elején kialakult névrendszert a politikai rezsimváltások többször is átírták. Nagy-Románia kormánya román személyiségek neveivel írta át Kézdivásárhely utcaneveit, 1940–44 között részleges névvisszaállításra került sor, de ugyanakkor a korszak politikai kurzus is megjelent a helynévanyagban (így például a Vasút utca a Horthy Miklós út nevet vette fel).
A rendszerváltás utáni, a nemzeti és helyi hagyományokat visszaigazoló névadó lendület nem ért el átütő sikereket. Ennek egyik fő oka az volt, hogy a helyi névadó felségjog csak részben volt az önkormányzaté: a helyi kezdeményezéseket felsőbb, szakmai-történészinek nevezett testületek szűrték, és a kilencvenes évek legelején még más megyei hatóságok is beleszólhattak a jóváhagyási folyamatba.
Közvetlenül a rendszerváltás után, 1990 tavaszán a főtér Vörös Hadseregről Gábor Áronra „váltott”, a Lenin út (a Csernáton felé kivezető út) pedig két eltérő nevű útszakaszra bomlott: a városközponttól a stadionig tartó szakasz a Petőfi Sándor nevet kapta, onnan kifele, a város széléig terjedő szakasz pedig a Csernátoni út nevet. Eltűnt továbbá még néhány további kommunista mozgalmi személyiség neve (köztük Dimitrov, Kalinyin, Illés Béla) is.
2007-ben néhány újonnan létesült, illetve felújított városszéli utca kapott nevet: →Földi István íróról nevezték el a Bem utcából a Vágóhíd utca felé vezető földutat, Orbán Balázsról az Ady Endre utcából a volt téesz felé vezető utcát, a Csernátoni út végében található földút Domokos Pál Péter nevét vette fel, és az Áchim András és a terelő út közötti rövid utca a Benedek Elek nevet kapta.
A 2010 után elfogadott utcanevek elsősorban a Fortyogó fürdői rendezés nyomán váltak szükségessé. Ezek az utcanevek: Legelő utca, Gyakorlótér utca, →Jakabos Ödön utca, Csigaút, Borkút, Rétkert, Ifjúsági, Nádas, Hajnal utcák.
További új utcák is nevet kaptak: a Fások útja (a volt fás vállalat és az új református temető között), Tamási Áron utca (a stadionok mellett), →Boér Géza utca, →Dobolyi Aladár utca (mindkettő a Tamási Áron utcát és a Torjai utat köti össze), Arany János utca.
Kézdivásárhely utcáinak a száma (a nevek száma alapján) immár száz körüli. Mindazonáltal a helyi köztudatban hiányosságként él, hogy még mindig nincs utca elnevezve Luxemburgi Zsigmond magyar királyról, →báró Szentkereszty Stefániáról, →Cserey Jánosné Zathureczky Emíliáról, →dr. Ikafalvi Dienes Ödönről, →Bányai János geológusról, →Tompa Sándor színművészről vagy →dr. Ikafalvi Dienes Jenőről.
Az alábbi táblázat néhány régebbi utca és közterület nevének a változását mutatja be:
