Elekes Béla, ifj.

Szentkatolnai ifj dr. Elekes Béla, (Szilágysomlyó, 1887. június 4. – Kézdivásárhely, 1961). Szülei: →id. Elekes Béla királyi táblabíró, a →Kaszinó tiszteletbeli elnöke, édesanyja Zakariás Katalin Rozália. Nős, felesége Sylveszter Katalin, gyermekük nem volt. Testvérei közül →dr. Elekes Dezső Kund, a budapesti Központi Statisztikai Hivatal elnöke, sakkszakíró, levelezési játékos és →Elekes György újságíró és költő vált ismertebbé.

Budapesten avatták a jogtudományok doktorává 1911. július 1-én. Élete végéig Kézdivásárhelyen ügyvédeskedett. Tevékenyen részt vett a város társasági és közéletében. Katolikus egyházi rendezvényeken mondott beszédeket és olvasta fel írásait. 1932 tavaszán az →Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézetben javára rendezett estélyeken dr. Török Andor, dr. Molnár Dénes, →dr. Ikafalvi Dienes Ödön, →dr. Ikafalvi Dienes Jenő és mások mellett ~ is előadásokat tartott. A befolyt jövedelmet az árvaház megsegítésére fordították.

Támogatta a →Kézdivásárhelyi Sport Egyesület (KSE) munkáját, 1935-ben az egyesület egyik tiszteletbeli elnökévé választják. Elsősorban sakkozóként vált ismertté, bár eredményeivel nem érte el öccse, →dr. Elekes Dezső Kund szintjét. 1907-ben Budapesten a Műegyetem bajnoka címért rendezett versenyen 3. helyet ért el (joghallgatók is indultak), és ugyanebben az évben az Erzsébetvárosi Kaszinó versenyén a középmezőnyben végzett. Feladványszerzéssel fiatal korától foglalkozott. 1906-ban a Magyar Sakk Lap feladványrovatának vezetője volt.

Kézdivásárhelyen, a bécsi döntést követő időszakban, 1941-ben részt vállalt az észak-erdélyi székelyföldi ügyvédi kamara megszervezésében (és választott tagja volt a kamara fegyelmi bizottságának). 1941-42-ben Háromszék vármegye tiszti főügyésze volt.