Elekes György

(Kézdivásárhely, 1894. máj. 19. – Sepsiszentgyörgy, 1969. nov. 20.) – újságíró, költő. Vallása római katolikus. Felesége báró Apor Irén. Szentkatolnán élt családi felmenőkkel rendelkezik, egyesek közülük szerepet vállaltak a faluközösség vezetésében, az egykori Elekes-udvarházban jelenleg a község polgármesteri hivatala működik. Édesapja →id. Elekes Béla ügyvéd, édesanyja Zakariás Katalin Rozália, testvérbátyja →ifj. Elekes Béla és →dr. Elekes Dezső Kund. Szülővárosában végezte a középiskolát (→Nagy Mózes Főgimnázium), a jogot Budapesten. Az első világháború idején orosz fogságba esett, hat évet Szibériában töltött. 1921-ben tért haza szülővárosába. Kézdivásárhelyen Flekken, Pletyka és Bogáncs címmel szatirikus hetilapokat szerkesztett (→sajtó, kézdivásárhelyi sajtó). Előbbi első száma 1922. november 11-én került piacra, és tíz hónap alatt 22 száma jelent meg. A fennálló helyi állapotok ellen kívánt küzdeni lapjaival. „Városunkban felburjánzott valami lehetetlen tunyaság, nemtörődömség minden iránt, ami szép, ami nemesebb, ami művészi – minden iránt, amiből a kultúra összetevődik. Csak flekken, pletyka és borvizesbor!… Ez ellen harcolni akarunk” – írta.

1923-ban Brassóban telepedett le, ahol egy névrokonával könyvkereskedést nyitott, és a színházi évadokra Színházi Újság címmel lapot adott ki (1923–1932), szerkesztette a Hétfői Brassói Hírlapot (1925–1927), felelős szerkesztője volt a Brassói Naplónak (1930–1935). Anyagi fedezetet biztosítva, kezességet vállalva biztosította az ÁGISZ (Általános Gazdasági és Ipari Szövetkezet) Hasznos Könyvtár című olcsó könyvsorozatának, a népnevelési havi szemlének a megjelenését (1935). Maga a sorozat brassói és kolozsvári szerkesztőséggel és kiadóhivatallal működött, amelynek tagja volt Biró Sándor, Debreczeni László, Jancsó Béla, Kacsó Sándor, Szentimrei Jenő. A sorozat harmadik kötete Petőfi Sándor életét és pályáját mutatta be.

(Forrás: a kötet a Borcsa János tulajdona)

1926-ban a Marosvásárhelyi székhelyű Kemény Zsigmond Társaság tagai közé választotta.

Katolnay László néven (tekintettel szentkatolnai származására és László bérmanevére!) jelent meg mintegy 3000 lapnyi terjedelemben ~-nek a Szívek harca című füzetes regénye 1926-tól, amelyet egy bukaresti kiadó üzleti megbízásából írt, egy németországi bestseller szabad „átköltése” nyomán.

Katolnay László: Szívek harca (Forrás: Borcsa János fotója)

Élete utolsó előtti évében Veress Dániellel beszélgetve így idézte fel a megírás körülményeit: „Egy szép nap felkeresett a jószimatú Ignaz Hertz, s azt mondja, írjak egy folytatásos regényt. Én? Regényt? Életemben ilyesfélével mégcsak nem is próbálkoztam. Hertz erre kezembe nyom egy vaskos, Németországban megjelent bestsellert: – Ebből csináljon valamit. Csináltam: felhasználtam nyersanyagként, s amikor belejöttem – naponta jelent meg egy-egy 16 oldalas füzet! – szuverén módon formáltam, bonyolítottam a mesét.” A vállalkozás iránti rendkívüli olvasói érdeklődést egy korabeli, tájainkon keletkezett rigmus is jól példázza: „Eladom a szürke kancát, / S megveszem a Szívek harcát.”

1940-től Sepsiszentgyörgyön élt, az irodalmi és közélettől visszavonultan. Sírja a helyi katolikus temetőben található.

Verseskötetei: Szibériában pergő homokszemek zenéje. Kézdivásárhely, 1921, Szürke csendben. Kézdivásárhely, 1922, Bábszínház. Kézdivásárhely, 1923, Hoffmann három meséje. Kézdivásárhely, 1923, Mindegy. Kézdivásárhely, 1924.

Erdély legtermékenyebb költőjeként vette számba a korabeli kritika ~-t (tekintettel az erdélyi irodalom „hőskorában” megjelent köteteinek számára), bár egy fokozottabb igényesség elvárása is megfogalmazódott ekkor kötetei összeállítását
illetően. ~ költészetéről állapította meg Veress Dániel, hogy Elekes élményszerű Ady-hatásokat ölelő verseiben avantgarde szín szivárványlik, lenyomataként annak a kornak, időnek, szellemi légkörnek, újító szándéknak.

Az 1960-as években összeállított, kiadásra előkészített gyermekversei kéziratban maradtak.

Néhány verse az Erdélyi és csángó költészet online gyűjteményben olvasható: https://vmek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/elekesgyogy.htm

Két versével szerepel a Székely költők az árnyékos oldalról című antológiában (Válogatta és szerkesztette Lövétei Lázár László. Csíkszereda, Hargita Kiadóhivatal – Székelyföld Alapítvány, 2019).