Nagy Elemér, dr.
(Kézdivásárhely, 1906. febr. 26. – West Hartford, 1971. aug. 2.) – rendező, színpadi díszlettervező. Szülei: Nagy Iván Lázár a →Kézdivásárhelyi Takarékpénztár cégvezető pénztárosa és Ambrus Mária Róza állami elemi iskolai tanítónő. Vallása református. Testvére dr. Nagy Iván Zoltán, újságírói nevén →dr. Iváni Zoltán.
Érettségi után a budapesti Műegyetemre iratkozott be, ahol három évig tanult. Közben, mert jobban érdekelte a színház és a film, de leginkább a rendezés, beiratkozott a Belvárosi Színház főrendezője, Gaál Béla filmrendező filmiskolájába is. Ebben az időben, szülővárosában műkedvelő előadást rendezett, műsorában a fiatal →Tompa Pufi és Kiss Manyi is szerepelt, 1927-ben a háromszéki egyetemi hallgatók bálján Málnásfüdőn pedig közösen léptek fel. A Belvárosi Színháznál mint színész, „tanulmányi rendező” kezdte, 1929-ben a Máról-hónapra című szcenárióját a Filmipari Alap át is vette, szóba került filmre vitele, de a forgatás elmaradt. Ez lett volna Magyarországon az első avantgárd film.
Három év után otthagyta a Műegyetemet, Bécsben sikeres vizsgát tett Max Reinhardt rendező szemináriumában. Magyarországi ösztöndíjjal bekerült a bécsi Collegium Hungaricumba. Reinhardt a legtehetségesebb tanítványának tartotta, maga mellé vette asszisztensnek, feladatokkal bízta meg, elvitte a Salzburgi Ünnepi Játékokra, a Theater in der Josephstadtban rendezett. Amikor Reinhardtot meghívták a Szegedi Szabadtéri Játékok rendezőjének, maga helyett fiatal tanítványát, Nagy Elemért ajánlotta, aki viszont nem kapta meg Magyarországtól a megbízást.
Érdeklődése a színpadi szcenika felé fordult. Elkészítette a Szentivánéji álom, Az ember tragédiája, Csongor és Tünde színpadképeit. A bécsi Nationalbibliothek színházi osztályának kiállításán 1931 májusában a Szentivánéji álom úgy eszmei, mint technikai szempontból figyelmet keltő szcenikája, bravúrosan megszerkesztett színpadterve feltűnő sikert aratott, első díjat nyert. Modelljét a Nationalbibliothek vezetősége meg is vásárolta a színházi gyűjteménye számára. 1932-ben, mikor Goethe Faustjának színpadra állítási tervét állította ki, felfigyelt rá a bécsi Burgtheater igazgatója, Hermann Röbberlig és Az ember tragédiájának rendezésére kérte fel. Közben Reinhardt a berlini színházába akarta kinevezni, de Hitler uralomra jutása megakadályozta ebben.
A bécsi színházi kongresszus alkalmával 1936-ban a Nemzetközi Színpadművészeti Kiállításon Az ember tragédiája és a Szentivánéji álom színpadképeivel nagy nemzetközi sikert aratott. Az ember tragédiája színpadképét gömbszínpadra készítette. Eredetileg Magyarországon egy szabadtéri előadásra tervezte, a Balaton mellett, avagy Gellérthegyen a Citadellánál épített nagykiterjedésű színpadra álmodta meg, ezt alakította át a Burgtheater technikai lehetőségeihez. A Neues Wiener Tageblatt, Neue Freie Presse, Pester Lloyd, az Echo, az angol Obsrever, a Morning Post, az olasz Corriera della Sera, a Giornale d’ Italia, a francia Temps, a Figaro, továbbá a svéd, a holland, a lengyel, a magyar és az amerikai sajtó nagy elismeréssel írtak színpadi újításairól.
Feltehetően a második világháború alatt Bécsből, Londonon át az Egyesült Államokba emigrált. Különböző operaszínpadok, a New York-i City Center, a Central City Festival rendezőjeként és színpadi díszlettervezőjeként dolgozott. Az 1950-es évektől a Connecticut állambeli Hartford város Julius Hartt Zeneiskola tanára volt. Évenként rendezett nagysikerű operabemutatókat, magyar operaesteket, 1958 februárjában például Offenbach Hofffmann meséi operáját rendezte, melyet novemberben Torontóban is előadtak. Rendezőként újszerű színpadi kellékeket alkalmazott, 1961-ben Mozart Varázsfuvolája előadásán a New York állambeli Cambridge-i Hubbard Hallban, a New Yorki Manhattan School of Music-ban saját készítésű, több képernyős vetítéssel – Multi-Screen-Projection – keltett újszerű, „eddiginél élethűbb hatást”.
A halálhírét adó újságok szerint 1942-től volt a hartfordi Julius Hartt Zeneiskola, későbbiekben Hartfordi Egyetem művészeti fakultása opera tanszakának tanára, vezetője. A Connecticut állambeli West Hartfordban hunyt el 65 éves korában.
