Iváni Zoltán, dr.

Nagy Iván Zoltán, írói monogramja I. Z., (Kézdivásárhely, 1910. október 24. – New York, 1997. október 14.) – újságíró, író, költő, dalszövegíró, a jogtudományok doktora. Apja Nagy Iván Lázár a →Kézdivásárhelyi Takarékpénztár cégvezető pénztárosa, anyja Ambrus Mária Róza állami elemi iskolai tanítónő. Testvére Nagy Iván Elemér, azaz → dr. Nagy Elemér rendező, színpadi díszlettervező.

Érettségi után a jogot Kolozsváron végezte, 1935-ben a jogi tudományok doktorává avatták. Egyetemi évei alatt az Ellenzék és a Keleti Újság munkatársa, ugyanakkor sikeres dalszövegíró, dalszerző Kolozsváron. Többek között Calude Romano (George Sbârcea) zeneszerzőnek, Szőke Lajos komponistának írt dalszövegeket. Vallomása szerint 1934-ben mintegy 200 táncdalokra írt verses szövege volt. Sose szánja, sose bánja című tangója 1935-ben nagy népszerűségre tett szert, a budapesti Rádió Újság pályázatán Nem érdekel című tangó szövegével 1500 pályázó közül negyedik lett és nagyezüstérmet nyert. Ismertebb táncmelódiái: Vadgesztenyefákon hervadó levelek, Nem élhet a szív magában, Ne tedd meg azt, Vége már minden csodának, Fogunk-e még neveteni…, Ki tudja, hátha…, Szombat esti kimenet stb.

Egy év bécsi tanulmányút után, ahol a színpadi rendezést tanulta, Szegedre, majd onnan rövidesen, 1937 végén Budapestre került. Elbeszélései, tárcái, versei a budapesti lapokban, a Hídban, Esti Újságban, Magyarországban, Tolnai Világlapjában, a kézdivásárhelyi →Székely Újságban jelentek meg. Riportot készített Kiss Manyi színésznővel (Ellenzék, 1936/90. sz.), Auguste Antoine Piccard svájci fizikussal, egyetemi tanárral (Keleti Újság, 1937/272. sz), Kóczé Antallal, Bécs híres cigányprímásával (Ellenzék, 1937/49. sz.), Szent-Györgyi Alberttel, a C-vitamin Nobel-díjas feltalálójával (Keleti Újság, 1937/254. sz.), Tutsek Piroska operaénekesnővel (Ellenzék, 1937/13. sz.), Csekey István egyetemi tanárral, jogtudóssal (Keleti Újság, 1938/1. sz.), Móra Ferenc kapcsán Tápai Antal szobrászművésszel és Szabó Dezső íróval (Keleti Újság, 1939) stb.

A világháború alatt az Országos Magyar Sajtókamara tagja, az 1940-es években a sepsiszentgyörgyi Székely Nép budapesti munkatársa volt.

Részt vett az 56-os forradalomban, november közepén Nyugatra menekült, és kivándorolt az Egyesült Államokba. New Yorkban telepedett le, hosszú időn át a Pan Am légitársaság alkalmazottja volt. A társaságnak köszönhetően szabadjeggyel – amerikai állampolgárként – beutazta Európát, Kelet-Ázsia országait.

Éveken át az asztalfiának írt, majd egyre több nyugati, főképp amerikai magyar lapnak lett a munkatársa. 1964-ben a Magyar Találkozó által meghirdetett pályázaton …s folyt az emberhajsza című írásával elnyerte az Árpád-aranyérmet. Cikkeket, riportokat, tudósításokat, verseket, tárcákat, kisebb elbeszéléseket a Bécsi Napló, Californiai Magyarság, Irodalmi Újság, Kanadai Magyar Élet, Kanadai Magyar Újság, Kanadai Magyarság, Katolikus Magyarok Vasárnapja, Katolikus Szemle, Képes Világhíradó, Magyar Hírlap, Új Látók, Magyar Hírnök, Nemzetőr, Amerikai Magyar Világ, New Yorki Magyar Élet, Testvériség, Új Hungária, Új Látóhatár stb. hasábjain közölt. Veresei jelentek meg Szabó Ferenc szerkesztésében az Ismertek minket? című antológiában (London, 1971).

Az Árpád Akadémia, a West Club, a New York-i Magyar Egyesület vezetőségi tagja, az Amerikai Erdélyi Szövetség választmányi tagja, a Magyar Szabadságharcos Világszövetség New York-i szervezetének tagja, 1967–68-ban elnöke volt.

87 éves korában hunyt el New Yorkban.

Kötetei:

Pilletánc (versek, New York, 1970);

Rigófütty a Kárpátokban (elbeszélések, karcolatok, Toronto 1982).