kovács és lakatos mesterség

A Kézdivásárhelyen alakult tizenegy céh közül a kovácsok, a lakatosok, valamint a rokon szakmának számító puskamívesek és pléhesek szervezete volt az egyetlen egyesült céh. Mivel egyik mesterségnek sem volt elég képviselője, hogy önálló céh alakításához kiváltságlevelet nyerhetett volna, a rokon szakmájú mesterek érdekeik védelmére közös céhbe tömörültek és 1844-ben kaptak kiváltságlevelet. A városban a kovács mesterség 1989 után felszámolódott, de a környező falvakban napjainkban is él.

A 128 darabos gyűjteményt többnyire oroszfalvi (lásd →Oroszfalu) kovácsműhelyből származó tárgyak alkotják. Ezeket az oroszfalvi származású Gergely András adományozta az →Incze László Céhtörténeti Múzeumnak, de Kaszás Lajostól is kerültek be szerszámok. A lakatos mesterségtől mindössze 36 tárgy került be a múzeumba. A kevés céhes emlék közül a kovács és lakatos céh réz behívótábláját Szabó József adta a múzeumnak, míg a céh ládája a kantai líceumból került be. Iratanyagként mindössze az 1844-es privilégiumot őrzi a múzeum. A gyűjteményt 2014-ben ifj. Bartos Károly öt darab kéziszerszámmal gyarapította. A kiállított kovács-lakatos termékek közül említésre méltó az a templomkapuzár, melyet mesteri vizsgamunkaként – mesterremekként – tartanak számon. Ugyanakkor a lakatos mesterség az egyedüli, ahonnan cégér is került a múzeumba. 2008-ban a múzeum munkatársai műhely jellegűvé alakították át a kovács kiállítást a tárgyak jobb érvényesülése végett.