Bothár L. Vilmos

(Göncölfalva, 1895. október 16. – Zajzon, 1951. május 4.) bankszakember, evangélikus egyházi vezető, a KSE társelnöke. Egy Besztercebánya melletti kicsi faluban született Bothár Lajos evangélikus kántortanító tizenkettedik gyermekeként. A Bothár család ősei a madéfalvi veszedelem idején Csíktaplocáról menekültek el Felvidékre, Besztercebánya környékére. Felsőbb tanulmányait a bécsi kereskedelmi akadémián végezte, majd bankszakemberként dolgozott. Az első világháború idején Erdélybe ment azzal a céllal, hogy felkeresse családja őseit Székelyföldön. Kézdivásárhelyen telepedett le, az 1930–33-as gazdasági világválság idején, mint magánbank-részvénytulajdonos és bankigazgató tevékenykedett. Az övé volt Kézdivásárhelyen az egyetlen bank, amelyik nem jutott csődbe. Kultúraszerető emberként szoros kapcsolatot tartott az egyházakkal és különböző egyletekkel, szervezetekkel, amelyeket anyagilag is támogatott. Felesége, Demény Margit szentkatolnai családból származott. Részt vett a →Kézdivásárhelyi Sport Egylet (KSE) létrehozásában, annak társelnöke volt 1935-től 1942-ig. 1942-ben elhatározta, hogy fiatalon elhunyt felesége emlékére →evangélikus templomot épít Kézdivásárhelyen, és a tervét a Székelyföldi Evangélikus Szórványegyház felügyelőjeként sikerült is megvalósítania. 1944-ben a templom falait már felhúzták, tetőzetét elkészítették, de befejezését a világháború, a front ideérkezése megakadályozta. A németek elől Budapestre menekült, majd onnan a Felvidékre. 1945 őszén Kézdivásárhelyre jött, befejezni a templomot. Szövetkezeti könyvelőként minden megtakarított pénzét a templom befejezésére fordította. Ugyanakkor kicsi pénzből 1946-ban “Zörgetek…” címmel a szórványevangélikusok számára egy konfirmációs könyvecskét is kiadott több száz példányban. Egy székelyföldi evangélikus énekeskönyv kiadását is tervezte, aminek neki is fogott, de korai halála miatt megjelentetésére már nem került sor. A templom 1947-re készült el, dr. Argay György (1893–1974) püspök szentelte fel. Tervezője a budapesti Sándy Gyula (1868–1953) építész, kivitelezője Nagymihály Sándor (1878–1953) helybeli építkezési vállalkozó volt. A kommunista diktatúra éveiben ~t meghurcolták, börtönbe vetették. Családjától elszakítva élt és hunyt el Zajzonban kilenc hónapos gipszágyban fekvés után, mivel a meghurcoltatás alatt csont TBC-t kapott, ami lassan a gerincére is kiterjedt, és teljesen gyógyíthatatlanná vált. Sírja a zajzoni evangélikus temetőben található.

1992 augusztus 4-én Kézdivásárhelyen alapítványt létesítettek Bothár L. Vilmos Alapítvány néven, melynek alaptőkéjét ~nak a magyarországi Előszálláson élő leánya, Kövics Sándorné Bothár Imola nyugalmazott jogtanácsos adományozta. Az alapítvány tiszteletbeli elnöke Kövicsné Bothár Imola (1935–2004), ügyvezető elnöke Szentgyörgyi Zsombor református lelkész lett. Az alapítvány azóta megszűnt.