Török Andor, dr.

márkosfalvi dr. Török Andor (Kézdivásárhely, 1872. február 11. – Kézdivásárhely, 1953. április 18.) – ügyvéd, polgármester, parlamenti képviselő.

Kézdivásárhelyi földbirtokos családban született 1872. február 11-én és a református keresztelési anyakönyvbe Gyula Andor néven jegyezték be. Életpályáját elsősorban az határozhatta meg, hogy olyan családi és baráti hálózatba született bele, amely Kézdivásárhely gazdasági elitjéből alakult ki, és amelyből a 19. és a 20. század folyamán több, közéletben is jeleskedő személy emelkedett ki.

Apai nagyapja, Török Bálint kézdivásárhelyi rézműves mester volt, aki 1842-ben vette feleségül mikelakai Balog Annát (sz. 1825). 1843-ban született meg Bálint fiuk, aki 1846-ban már elveszítette édesapját, de özvegyen maradt édesanyja 1847-ben feleségül ment Szőcs József (1825–1894) kézdivásárhelyi kereskedőhöz, aki 1878–1888 között Kézdivásárhely polgármestere volt.

Anyai nagyapja, Balogh Sándor vegyeskereskedő, gyalogkatona renden lévő családból származott, és káplárként szolgált a 2. székely határőr gyalogezredben. Az 1848–1849-es szabadságharc idején honvédszázados rangot kapott. 1861-ben az újraindított Kézdivásárhelyi Társalkodó (lásd →Kaszinó) pénztárosává választották. Balogh Sándor testvére, Balogh János kisbirtokos és közgyám volt Kézdivásárhelyen, az ő János fia városi ellenőr és tanácsos, Vízy István (1807–1866) – egykori alkirálybíró, királyi fővámszedő, református egyházi főjegyző és 1849-ben, valamint 1852–1860 között két rendben kézdivásárhelyi polgármester – lányát, Emmát vette feleségül. A szoros családi és baráti kötelék jele, hogy 1866-ban a kézdivásárhelyi református templomban tartott esküvői szertartásuk ~ szüleinek esküvőjével egyidőben történt, azonos esketési tanukkal.

~ apja, a márkosfalvi előnevet viselő Török Bálint (1843–1900) kereskedő lett, de a kézdivásárhelyi közéletben is aktív szerepet vállalt. Halála előtt ő töltötte be a kézdivásárhelyi →Takarékpénztár vezérigazgatói tisztségét. 1866. május 21-én vette feleségül Balogh Máriát (sz. 1848.), aki 1878-ban a →Jótékony Nőegylet titkári, 1899-től ellenőri, 1912-ben pedig alelnöki tisztségeit vállalta el. Három gyerekük közül József volt az első, aki 1873-ban fiatalon meghalt. Őt követte második gyermekként ~, aki testvérbátya halála előtt egy évvel született. A család harmadik gyermeke Aida Irén 1874-ben született, őt 1895-ben id. Tóth József kézdivásárhelyi szeszgyáros fia, az akkor Csíkszentdomokoson orvosként dolgozó dr. Tóth József (1869–1930) vette feleségül. (Aida Irén 1926-ban hunyt el 54 éves korában.)

~ középiskoláit Kézdivásárhelyen és a nagyszebeni állami főgimnáziumban végezte. Az 1890-es években jogot tanult Kolozsvárott és Budapesten, majd Kézdivásárhelyen ügyvédjelöltként tevékenykedett, végül Marosvásárhelyen tett ügyvédi vizsgát. 1898-ban Háromszék vármegyei törvényhatósági bizottsági taggá, majd az 1900. december 29-én tartott képviselő választáskor Kézdivásárhely város polgármesterévé választották, és ez utóbbi tisztségét 16 éven keresztül megtartotta. 1901. június 25-én vette feleségül Jakab Beatrix Juliannát (1879–1969), ifj. Jakab István (1849–1936) kézdivásárhelyi földbírtokos, a kézdivásárhelyi →Takarékpénztár vezérigazgatójának és az örmény (lásd →örmények) származású Zakariás Vilmának, a →Jótékony Nőegylet másodelnökének és a Vörös Kereszt Egylet alelnökének lányát. Házassága révén szoros kapcsolatba került a helyi jómódú, római katolikus felekezetű örmény kereskedő családokkal, akiknek elnyerte a bizalmát és támogatását a közéleti és a politikai munkájában. A több mint ötven évig tartó házasságuk alatt nem született gyerekük.

~ polgármestersége alatt Kézdivásárhely jelentős modernizáción ment át. Ezekben az években épült fel például a →Vigadó, a →református bérház, a →Kisegítő Takarékpénztár, a Postapalota épülete, továbbá a református templom északi oldalához közeli, a Jancsó, Dobál és Bándi családok tulajdonát képező, impozáns emeletes épületek. Kézdivásárhely →főterének lekövezése, korszerűsítése és a villanyáram bevezetése is ehhez a korszakhoz kapcsolódik.

~ a polgármesteri tisztséget 1917-ig viselte, helyébe Séra Gyula lépett. ~t ekkor Háromszék vármegye alispánjává választották, mely állását az impérium-változáskor, 1919 februárjában veszítette el, ugyanazon évben sepsiszentgyörgyi lakóhelyéről is kiutasították, és illetőségi helyére, Kézdivásárhelyre internálták. 1920 februárjában az alsószombatfalvi internáló táborba vitték, ahonnan 42 nap múlva hazabocsátották, anélkül, hogy valaha valaki közölte volna internáltatása okát. Ezt követően Kézdivásárhelyen élt a Csernátoni és a Kossuth utca találkozásánál lévő emeletes házban. Az épület az egykori →Takarékpénztár épületétől pár ház távolságra ma is áll.

A két világháború közötti években közéleti tevékenysége és politikai szerepvállalása nem lankad. Továbbra is ő látta el a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgató-választmányának elnöki tisztségét, valamint a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Collegium gondnokaként is tevékenykedett. A Magyar Szövetség, majd az Országos Magyar Párt (OMP) képviseletében folytatta politikai pályáját. Az 1923-as csúcsai paktum megkötésénél a párt egyik megbízottja volt. Elnöke volt az OMP Kézdi-orbai járási tagozatának, és dr. Szentkereszty Béla 1925-ös halála után a Háromszék megyei pártválasztmány elnöki teendőit is ellátta. 1926-tól 1927-ig Háromszék megyei magyar képviselő a román parlamentben. A második világháború idején a magyar adminisztráció keretében 1940–1944 között Háromszék alispánja volt, de 1941-ben a magyar országgyűlésben képviselői tisztséget is vállat. A háború után visszavonult a közéletből. 1953. április 18-án hunyt el Kézdivásárhelyen, és özvegyen maradt felesége a római katolikus temetőben helyezte örök nyugalomra ifj. Jakab István apósának családi sírjában.

Tudományos munkássága

1905-ben a →Székelyföld című hírlap Tárca rovatában tette közzé dr. Török Andor, polgármester írását „Kézdivásárhelyi élet a XVIII. század elején” címmel. A szerző a későbbiekben is tartott ismeretterjesztő előadásokat a témában, melyek közül az →Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet 1932-ben szervezett estélyén elhangzott beszéde nyomtatott formában Előadások című kis kiadványban jelent meg. A tudós polgármester írásaiban és újságcikkeiben számos olyan adatot ismertetett, melyek ma már nélkülözhetetlenek a város történelmének megismerésében még akkor is, ha forrásait nem jelölte, nem hivatkozta meg. A szerző egyik cikkében azt írta, hogy ő csak mozaikszerű adatokat ismertet, mivel a rendelkezésére álló régi poros iratok hiányosak.

A Székely Nemzeti Múzeum igazgató-választmányi elnökeként érdekelte a múzeumi tevékenység. 1929-ben aktív szerepet vállat a múzeum 50. éves fennállási ünnepségének megszervezésében. Az Erdélyi Múzeum Egyesület 1933-ban szervezett sepsiszentgyörgyi vándorgyűlésének társelnöke, továbbá 1935–1938 között a székelyföldi kutatóutak szervezője, résztvevője. Nevéhez fűződik a delnei templom restaurálása.

Közéleti tevékenysége

– az 1899-ben újjáalakított →Kaszinó jegyzője

– az 1901-ben alakított kézdivásárhelyi Székely Társaság tagja

– az 1901-ben alakult kézdivásárhelyi Pedagógiai Társaság választmányi tagja

– 1901. augusztus 10-én a Kézdivásárhelyen Szünidőző Tanuló Ifjúság tiszteletbeli elnőkévé választották

– árvaszéki elnök Kézdivásárhelyt

– 1904-ben a kézdivásárhelyi állami elemi iskola gondnoksági elnöke és a magyar királyi tanfelügyelőség megbízottja

– 1904-ben, majd az 1922. december 20-tól újraalakított →EMKE kézdivásárhelyi fiókszervezete választmányának elnöke

– 1905-től a →Rudolf Kórház Egyesület igazgatósági tagja, elnöke, majd 1922. december 20-tól ismét igazgatósági tagja újabb 6 évre

– 1905. február 26-én megválasztották a →Kézdivásárhelyi Takarékpénztár igazgatósági tagjává, 1929. februárban már elnök-igazgatója, 1935 áprilisban még ő tölti be a tisztséget

– 1906 novembertől a Kézdi református egyházmegye főgondnoka, 1922 augusztusban a református egyházmegye tagja, 1929. márciusban a kézdivásárhelyi református egyházközség újonnan megválasztott képviselőtestületi tagja

– 1908-tól a Székely Nemzeti Múzeum igazgató-választmányának tagja, 1926. március 27-én elnökévé választották és 1944-ig töltötte be a tisztséget

– 1912-ben támogatta a →Kézdivásárhelyi Sport Egyesület létrehozását és egy sporttelep létesítésével kívánta fellendíteni az egyesületi életet

– 1928. február 8-tól a Józsiás és Emília Sétatéri és Tanulmányi Alapítvány alelnöke

– 1941-ben a Székely Nemzeti Múzeum adminisztrálásában működő Háromszéki Tanalap elnöke

Politikai tisztségei

1901–1917. között Kézdivásárhely polgármestere

1917–1919. között Háromszék alispánja

1922–1928 között a kézdi-orbai kerületi Magyar Nemzeti (Országos) Párt elnöke, a Háromszéki megyei tagozat alelnöke; 1926–1927-ben országgyűlési képviselő;

1929-től az Országos Magyar Párt kézdivásárhelyi városi tagozat elnöke

1935-ben ismét a román országgyűlésben képviselő

1940–1944 között Háromszék alispánja

1941-ben a magyar országgyűlésben képviselő