Önképző- és Műkedvelő Egyesület

A 19. század végén alakult egyesület, melynek pontos alapítási időpontja nem ismert.

Az önképző körök a →Kézdivásárhelyi Közművelődési Egyesület szakosztályaiból alakultak 1879–1880 táján. Ennek feltételei azért is adva voltak, mert a Közművelődési Egyesület tagságának jelentős része már korábban is több egyesületben tevékenykedett. A →Székely Közlöny 1880. március 21-én megjelent cikkében arról tudósított, hogy az istenben boldogult „k.-vásárhelyi közművelődési egyesület” zeneszakosztályából néhány dalkedvelő hölgy és férfi Mátéffy Károly törvényszéki bíró és Zayzon Lázár ügyvéd vezetésével zenei önképzőkört alakított. Az értesítés szerint március 29-én, húsvét másodnapján a római katolikus templomban az istentisztelet keretében szándékozták előadni a Mátéffy Károly által szerzett Graduale-t. A zenei önképzőkör tevékenységéről mindössze ennyit találtunk, ami arra enged következtetni, hogy ez az egylet is rövid ideig működött. 1880-ban viszont a református egyház kebelében is Dalárdát alapítottak, ami viszont már több évtizedig működött, ezért lehetséges, hogy a zeneönképzőkör református tagjai idővel ebbe tagolódtak be.

A →Székelyföld 1892. április 10-i számában egy rövid írás jelent meg Egyesületi élet nálunk címmel. A megemlített egyesületek között található egy műkedvelő egyesület, melynek pontos alakulási éve és tagsága nem ismert, de a neve alapján kapcsolatba hozható a →Kézdivásárhelyi Közművelődési Egyesülettel. Ugyanott említik azt is, hogy az →Önkéntes Tűzoltó Egyleten belül is alakult önképző-, olvasó- és zenekör. A műkedvelő egyesület a 19. század végén a Kézdivásárhelyi Önképző- és Műkedvelő Egyesület nevet viselte. 1899. június 18-án az ~ népünnepéllyel egybekötött juniálist tartott a Nagy Ferenc úr rétjén. A rendezvény védnöknője Molnár Józsiásné Gaál Emília volt. A délután három órakor megkezdett szabadtéri rendezvény résztvevői az öt órakor megeredt eső miatt terembe vonultak, ahol végül is éjjel kettőig tartott a mulatság. A rendezvény bevétele 240 forintot tett ki. A rendezőbizottság nyilatkozatát az újság szerkesztője azzal a megjegyzéssel tette közzé, hogy a jelen buzgalmon túl nem látják a jótékony célt, amit az egyesület szolgál. Ezért elvárják tőle, hogy időnként titkári jelentéseiben, vagy számadásai nyilvánosságra hozatala útján beszámoljon azon nagy jövedelmekről, amikhez elég sűrű előadásai révén jut, mert a végén a publikumnak joga van megkövetelni a nyilvános számadást arról, hogy a jótékonyság oltárára letett áldozatai miképpen használtatnak fel.

A ~ tevékenységéről a későbbiekben már nem írtak az újságok. 1912-ben viszont a →Kézdivásárhelyi Kereskedő Ifjak Társasága és az →Iparos Ifjúsági Egyesület tagjai közösen egy ehhez hasonló műkedvelő társaság alakításán gondolkodtak, annál is inkább, mivel értesüléseik szerint a →Kézdivásárhelyi Takarékpénztárnál 3000 korona betétje és számos díszlete még létezett a megszűnt egyesületnek. Végül 1922-ben a →Színpártoló Egyesület égisze alatt Dávid Dezső kereskedő alakított egy Műkedvelő Társaságot.

A kézdivásárhelyi egyesületi életnek (lásd →kézdivásárhelyi egyesületek) továbbra is elengedhetetlen része maradt a felolvasás, a színi- és zenei előadás. Az az igény, mely a 20. század elején egy korszerű színházterem létesítését eredményezte, ennek fontosságát támasztja alá. 1904-től már többnyire a →Vigadó adott otthont az egyesületek társas összejöveteleinek, melyek mindig műsorral kezdődtek, és általában a helyi társadalom művészetekben és tudományokban jártas tagjai voltak a fellépők.

Az impériumváltás a város zenei életében is változást hozott. A korábban említett zeneönképzőkör a 20. század elején már nem hallatott magáról, melynek okai még nem ismertek. Ennek ellenére nyilvános zenei élet volt a városban, mert a →Kaszinó, a →Jótékony Nőegylet, az →Önkéntes Tűzoltó Egyesület és mondhatni mindenik egyesület mulatsága zenés műsorral kezdődött. 1919-ben Molnár Dénes
polgármester támogatásával pedig dr. Dávid István kezdte el egy műkedvelő vegyes zenekar felállítását. A januári felhívás szerint 5 első, 3 második hegedű, 2 brácsa, 2 cselló, 2 gordon, 1 fuvola, 1 pikoló, 2 klarinét, 1 szárnykürt, 1 vadászkürt, 1 tuba vagy bombardon, végül 1 pergő-dob, nagy dob, cintányér és triangulum kezelő zenészt kerestek. A felhívás sikerrel járt, mert áprilisig a város fiataljai közül mintegy 25-en jelentkeztek a zenekarba és jártak a próbákra. Mindez azt támasztja alá, hogy a kézdivásárhelyi társadalomban fontos volt a hangszerismeret, egyébként ilyen rövid idő alatt nem lehetett volna életre hívni a zenekart, miközben azzal egyidőben az →Önkéntes Tűzoltó Egyesület zenekara is működött.
1922. április 26-án dr. Dávid István, Borbáth Béla és dr. Molnár Dénes felhívást intézett Kézdivásárhely dalkedvelő közönségéhez, melyben arra kérték az érdekelteket, hogy jelentkezzenek egy magyar dalárda alakításához. A magyar dalárdát szervezett egyesületi formában kívánták megalakítani, hogy a magyar kultúra fejlesztését szolgálhassák vele, ám a felhívásra május közepéig csupán 22 férfi jelentkezett. Azonban szeptemberig a jelentkezők száma elérte már az 57-et. Érdekes, hogy kizárólag férfiak jelentkeztek, holott a felhívás a nőknek is szólt. A Magyar Dalárda alakuló ülését 1922. szeptember 15-én tartották a református egyházközség gyűléstermében. Elnök lett Benkő Ernő, alelnök dr. Gyöngyössy István, karvezető dr. Dávid István, ügyész dr. Molnár Dénes, titkár dr. Jénáki Ferenc, jegyző Benkő Sándor tanító, pénztáros →Bothár L. Vilmos, ellenőrök Lengyel Károly és Jancsó Endre, gondnok pedig dr. Nyáguly Béla. A választmányba György Károly
szabó, Lukács Viktor bádogos, Marthy Lajos tanár, Neumann Ernő, Czirmay Árpád, →dr. K. Kovács István, Paál Lajos református lelkész, Oláh István, Weinberger József, Borbáth János kerültek, míg Szabó Gyula és Szabó Ferenc póttagok lettek. A próbákat hetente kedden és csütörtökön este 8 és 10 között tartották. Az 1930-as évek második felében is változatlanul felfelé ívelt Kézdivásárhely zenei élete. A késő ősztől tavaszig tartó tea- és kötőestéken, bálokon mindig jelen voltak a zenész-műsoros előadások, de a fent említett műkedvelő egyesületekről viszont már nem írnak az újságok. Erre a választ csak újabb, rendszeres kutatás adhatja meg.