1989 decembere. A rendszerváltozás Kézdivásárhelyen

Az 1989. december 16-i temesvári események híre a Szabad Európa Rádió adásain keresztül, mint mindenüvé Erdélyben, Kézdivásárhelyre is eljutott. December 21-én már feszült hangulat voltt, elsősorban a nagyobb gyárakban és vállalatoknál (Csavargyár, Szigetelőgyár stb.), főleg annak nyomán, hogy a párt, a vállalatok, a szakszervezet vezetői zavargásnak minősítették és elítélték a temesvári eseményeket. Estére a városba a megyeszékhelyről delegált pártfunkcionáriusok érkeztek Vlad Gizella párttitkár vezetésével, akik a hivatalos álláspontot közölték, és utasítást adtak, hogy éjszakára szervezzék meg, ha szükség, akár a kettős őrséget is.

December 22-én reggel a rendőrség – akkori nevén: a milícia – fegyverletételre kapott parancsot. A gyárakban az emberek ekkor már nem dolgoztak, hanem csoportokban gyülekeztek, a temesvári és bukaresti eseményeket vitatták. Délben Molnár Benedek, a Szigetelőgyár egyik munkása, az üzemi gyászlobogóval elindult a főtér felé, hogy a temesvári áldozatok emlékére a lobogót a városi Néptanács és pártszékház homlokzatára kitűzze. A karhatalom próbálta ebben megakadályozni, de a Ceauşescu-házaspár menekülését követő rádióhírek után a tömeg megrohamozta az épületet. A főtéren tartózkodókhoz a népszerűtlen Becsek László polgármester próbált szólni. A tüntetők lehurrogták, behatoltak az épületbe, Becseknek és a bent tartózkodó milicistáknak és aktivistáknak azonban sikerült a hátsó kijáraton keresztül elmenekülniük. A székház viszont áldozatául esett a tömeg haragjának: ablakokat törtek be, kirámolták az irodákat, az iratokat kidobáltak az utcára és meggyújtották, együtt a könyvesboltokból kirámolt Ceauşescu-kötetekkel. Kísérlet történt a telekkönyvi hivatal levéltárának a felgyújtására is, azonban a jelentősebb károkat sikerült elhárítani.

December 22-én déli egy óra körül a tömeg megostromolta, majd felgyújtotta a rendőrség – a városi Milícia – és az ugyanazon épületben levő Szekuritáté székházát. A kaput betörve az ott-tartózkodó milicisták egy részét megverték, majd az utcára dobálták az iratokat, illetve a lehallgatási magnószalagokat, és felgyújtották a rendőrség autóit. (A megyében a kézdivásárhelyi milícián kívül hasonló feldúlást, illetve felgyújtást szenvedett a szentkatolnai, ozsdolai és a baróti rendőrség is.) A karhatalmi szervek elleni népharagnak áldozata is volt: a milícia egyik őrnagya. Halála évekre elhúzódó alkalmat teremtett Kézdivásárhely nacionalista megbélyegzésére a román sajtóban. (Az eseményeket részletesen bemutatja →Iochom István könyve a Kísért a múlt Székelyföldön – Média Kiadó, Kézdivásárhely, 1999.).

1989 december 23-án megalakult a Nemzeti Megmentési Front helyi szervezete. Elnöke: Vincze Benjámin (elnök, a Csavargyár almérnöke). További tagok: →Incze László (múzeumigazgató), Ifj. Arany Álmos (MADISZ-tag), →Baka Mátyás (matematikatanár), Beke Ernő (gondnok, Készruhagyár), Benkő András (ny. rendőr alezredes), Ioan Bercu (görögkeleti pap), Boga Olivér (orvos), Bokor Zoltán (mérnök), ifj. Deme László (MADISZ-tag), ifj. György Domokos, Fülöp Jenő (könyvelő), Imre István (ügyvéd), István Sándor (Művelődési Ház), Konrádi Csaba (mester, Szigetelőgyár), Kovács Attila (MADISZ-tag), Nagy Imre (főesperes), Nagy Tamás (tanár, MADISZ-tag), Ion Pupăză (mester, Csavar gyár), Tubák Ervin (mérnök, Szigetelőgyár), Tódor Emil (orvos), Tóth László (technikus, Keményítőgyár) és Szentgyörgyi Zsombor (református lelkész).

1989 január 9-én a Nemzeti Megmentési Front (NMF) helyi szervezete megválasztotta a város ideiglenes (közigazgatási) vezetőségét, amely az NMF-nek alárendelt végrehajtó szervként működött. Tagjai: Bokor Zoltán (polgármester), Zátyi András (titkár), Antal Árpád (pénzügyi felelős), Tóth István (városgazdálkodás) és Gáll Zoltán (városrendezés).

Azonban az NMF politikai szerepe gyorsan eljelentéktelenedett. Két másik politikai szervezet vált meghatározóvá. Már december 23-án megalakult a DISZ (majd MADISZ – Magyar Demokrata Ifjak Szövetségének helyi szervezete), december 24-én pedig az RMDSZ helyi szervezete.

A MADISZ hamar nagy taglétszámú szervezet lett (januárban közel 500 tagjuk volt). Három tagjuk – Arany Álmos, Kovács Attila és Nagy Tamás – az NMF-en keresztül bekerült a város vezető tanácsába, Kovács Attila később alpolgármester is lett. Vívmánya a MADISZ-nak, hogy sikerrel kezdeményezte a →Székely Újság újraindítását, és hogy december 26-27-én egy fontos együttműködést alapozott meg Németh Zsolt fideszes politikussal (aki barátja, az orvos Szabó Miklós társaságában érkezett) és David Campanaléval, a BBC munkatársával és a Fiatal Angol Demokraták képviselőjével, amelynek nyomán létrejött a Bálványosfürdőn (majd 1997-től Tusnádon) évente megtartott nyári tábor.

December 24-én megalakult a kézdivásárhelyi RMDSZ. Azon a gyűlésen, melyen a Csavargyárba összegyűlt, főleg értelmiségiekből álló 20–30 személy egy ideiglenes bizottságot választott, elnöke: Szabó Zoltán nyugalmazott orvos, alelnöke: Szőcs Csaba nyugdíjas mérnök, titkár: Égető Éva, tagok: →Incze László és →Sántha Attila.

1990 január 5–7-én Kézdivásárhelyen tartották az első országos MADISZ-találkozót, ahová Bukarestből, Nagyváradról, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről, Barótról és Szentkeresztbányáról érkeztek tagok. Ekkor döntöttek a szervezet és az RMDSZ együttműködéséről, melyet elsősorban mellérendelt, partneri keretek között képzelték el. Az 1990. májusi választásokig ez az együttműködés meg is szilárdult.