Vajna Károly

Pávai Vajna Károly (Kézdivásárhely, 1861. október 11. – Kézdivásárhely, 1934. május 1.) tanító, igazgató, könyvtáros, publicista. Római katolikus vallású, az Egyháztanács tiszteletbeli tagja volt. 1887-ben feleségül vette radnóti Szabó Annát. Gyerekei: Erzsébet, Antal Áron csíkszeredai r. kath. főgimnáziumi tanár neje és Gábor, aki honvéd alezredesként élt Budapesten.

Tanítói oklevelének megszerzése után 1880-ban, Kézdivásárhelyen a „Községi elemi népiskola” tanítójává választották, majd 1908-ban a vallás és közoktatási miniszter igazgatónak léptette elő. Az iskola tényleges igazgatását 1910-ben, M. Székely János nyugalomba vonulásakor vette át egészen 1925-ig, nyugdíjazásáig. Igazgatója volt az Iparos tanonc iskolának is.

A Háromszékmegyei Tanítótestületnek 1981-től jegyzője, majd titkára és 1904–1928 között elnöke. 1882-ben, a Zágonban megtartott közgyűlésen kezdeményezte a Tanítói Segély Egylet létrehozását, amely 1884-ben valósult meg. Az országos tanítógyűléseken, Budapesten ő képviselte Háromszék megyét, mint az Országos Tantestület választmányi tagja.

A Tanítótestület megbízásából szerkesztette a Háromszékmegyei Népoktatás című kéthetente megjelenő lapot 1912-től, 1916-ig, a lap megszűnéséig.

A népiskolák számára olyan osztálynaplót állított össze, amely egy kötetben tartalmazta az iskolai tanévre szükséges felvételi, előmeneteli, mulasztási, haladási és látogatási naplókat, az óraterv és órarend nyomtatványokat, az adott iskolai évre szóló naptárt s a statisztikai kimutatásokat.

Fiatal korától rendszeresen publikált: 1893–1895 között a Székely Híradóban; a Székelyföld hetilapnál, melynek felelős szerkesztője volt 1899–1906 között; 1906–1913 között a Székely Hírlap munkatársa, és haláláig publikált a Székely Újságban is. Ez utóbbi lapban 1931-ben egy rovatot („A régi Kézdivásárhely”) vezetve mutatta be a város történetének és közéletének jeles személyiségeit, köztük Pap Mihály és Tóth Samu 48-as szabadságharcosokat, Pap István lelkészt, a Kaszinó egyik alapítóját, Dr. Bánffy Zsigmondot, Szentkereszthy Stefániát és másokat.

1881–1915 között a Kaszinó könyvtárosa.

1888-ban kezdeményezésére határozta el a Kaszinó március 15-ikének évenkénti megünneplését, elsők között az országban.

1906-ban a Kaszinó örökös tiszteletbeli tagjává, 1933-ban tiszteletbeli elnöknek választotta.

Az →Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézetnek, a →Stephanie Menháznak, a Kézdivásárhelyi és Vidéki Rudolf Kórház egyesületnek, valamint a Vöröskereszt egylet fiókválasztmányának évtizedeken át tevékeny, vezető tagja volt. Az Árvaleány-nevelő intézetnek 1884–1902 között jegyzője, 1903–1927 között titkára, ezt követően örökös tiszteletbeli titkára, a Rudolf Kórházegyesületnek és a Vöröskereszt Egylet fiókválasztmányának jegyzője volt. A Stephanie Menháznak 1888-tól jegyzője, később titkára és 1932-től tiszteletbeli igazgatósági tagja. A Jótékony Nőegyletben is titkári tisztséget viselt éveken át, úgyszintén az Önkéntes Tűzoltó Egyletben is huzamosabb ideig. Dísztagja volt a Vegyes Ipartársulatnak, ahol 32 éven át viselte a titkári tisztséget az Asztalos Ipartársulatban. A 30 éves jubileumra, a régi céhszokások szerint asztalos mesterré avatták.

Tagja volt a Kézdivásárhelyi Asztalos Gépműhely Szövetkezetnek.

 

Fontosabb munkái:

A háromszékmegyei tanítóegyesület évkönyve 1883. (társszerző) Kézdivásárhely, 1884.

Ezredéves emlékünnep a népiskolában. Kézdivásárhely, 1896.

Vajna Károly: A „Kézdivásárhelyi Kaszinó” 90 éves múltja. 1842–1932. (Visszaemlékezés). In: A Kézdivásárhelyi Kaszinó 100 éve: 1842. dec. 25. – 1942. dec. 27. A 100 éves emlékünnep alkalmából kiadta a Kézdivásárhelyi Kaszinó. Turóczy István Könyvnyomdája, Kézdivásárhely, 1942.