tímár mesterség

A ~ a kézdivásárhelyi kézművesek legrégibb céhes mestersége volt. Céhes szervezetüket 1572-ben alakították. A tímárok mesterségük gyakorlása érdekében folyóvizek mellett települtek le, így Kézdivásárhelyen az egykori →Rácok pataka melletti Degecia-ként ismert városrész kötődik a ~hez. A középkorban ez a foglalkozás sok kézművest vonzott. 1807-ben Kézdivásárhelyen a tímár céh 56 taggal működött. A két világháború közti időszakban már csupán 7 tímár dolgozott a városban, de a múzeum szervezésekor már nem működött a hagyományos mesterség. Napjainkban a bőrcserzés korszerű technológiával egy családi vállalkozás keretében működik.

A korabeli szerszám- és céhes emlékanyag a leszármazottak révén került az →Incze László Céhtörténeti Múzeumba. A múzeum kiállításában látható a tímár céhláda, a behívó- és névsortábla, a díszkorsó és az ipartársulat 1887-ben készített zászlója. Egy tárlóban két pecsétnyomó és néhány írott dokumentum kapott helyet. A mesterséget a munkaasztal köré elhelyezett különféle szerszámok teszik látványossá. A céhes tárgyak közül két serleget Szőcs Dezső szűcsmester, a szűcs ipartársulat egykori dékánja minden ellenszolgáltatás nélkül adott át a múzeumnak. A szerszámok nagyrésze Dézsi Mózes és Pócsai Attila, akkori IV. osztályos tanuló adományaként kerültek a gyűjteménybe, amely összesen 61 daraból áll.