szűcs mesterség

A ~ Kézdivásárhelyen a jelentős bőriparral kapcsolatos mesterségek közé tartozott. A kézdivásárhelyi szűcsök elsősorban bárány- és juhbőrt dolgoztak fel, melyből bundát, bekecset és kucsmát varrtak, de kiválóan értettek a vadbőrök feldolgozásához is, ezekből értékes szőrméket készítettek. Ez a jól jövedelmező mesterség a város legvagyonosabb polgáraivá tette a szűcsöket. Céhes szervezetük II. Rákóczi György kiváltságlevelével alakult 1649-ben, amely a múzeum gyűjteményét gazdagítja. A divat változásával ez a hagyományos mesterség is háttérbe szorult. Az időközben megszűnt mesterségnek az 1970-es években még voltak képviselői, akik hozzájárultak a múzeumi anyag gyarapításához. Például a kiállításban látható nagyméretű vásáros bundát, melyet egykor a szűcsmesterek reklámként akasztottak a sátorra, a múzeum megnyitása után készítették el. Az 1858-ban készített céhzászlót és a hozzá tartozó rudat Nagy Imre, a céhes és ipartársulati jegyzőkönyveket és néhány szerszámot Rácz Károly szűcsmester adományozta a múzeumnak. A múzeum szervezésekor özv. Nagy Mártonné is adott szerszámokat, de így is csak 25 darab került a múzeumba. A gyűjtemény 2010-ben Rácz Károly unokájának, ifj. Rácz Károlynak köszönhetően újabb 46 szerszámmal gyarapodott. A Németországban élő, de kézdivásárhelyi felmenőkkel rendelkező Böhm Gabriella 2008-ban, majd 2011-ben nagyapja, Lakatos István szűcsmester Párizsban használt, kézzel rajzolt mintafüzetét, egy általa készített hímzett bőrövet és családi fotókat küldött a múzeumnak.