szíjgyártó mesterség

A ~ 1807-ben tömörültek céhbe, elsőként követve a több mint másfél évszázaddal korábban alakított első négy céhet. Ez a mesterség is a bőrfeldolgozásból nőtte ki magát, és feltehetően a →tímár mesterségből vált ki, mint korábban a →csizmadia mesterség. A 19. század elején a ~ céhbe szerveződése annak az eredménye, hogy az 1764-ben létrehozott Székely Határőr Gyalogezred katonai felszerelésének előállítása már jelentős számú szíjgyártó mesternek jelentett megélhetést. A mesterségnek a 20. században még voltak képviselői Kézdivásárhelyen, de számuk fokozatosan csökkent, ami feltehetően a lótartás visszaszorulásával függ össze. Az 1970-es ével elején az →Incze László Céhtörténeti Múzeum szervezésekor mindössze 34 kisebb szerszám került be a múzeumba. A céhes emlékek közül a serleget őrzi a múzeum. A nagyon hiányos tárgyi emlékek nem teszik lehetővé a mesterség bemutatását. A raktáron lévő szerszámanyagot Dudás Imre és Szász Dániel adományaként tartja számon az intézmény.