Pokornyi László

Pokorni József László (Gyula, 1888. június 2. – New York, 1980. május 28.) – főgimnáziumi rajztanár, festőművész. Római katolikus vallású. Felesége Haralyi Fejér Erzsébet tanítónő. Gyermekei: ifj. Pokornyi László, Krinczky Károlyné Pokornyi Mária és Németh Nándorné Pokornyi Erzsébet tanítónő. Veje, Németh Nándor neves magyarországi amatőr filmes, híres New York-i grafikus volt.

A kisújszállási Főgimnáziumban érettségizett 1907-ben, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1912-ben végzett, majd ugyanitt 1914 júniusában középiskolai rajztanári oklevelet szerzett.

Rövid ideig Sopronban, 1913-tól pedig a baróti nyilvánossági joggal felruházott magánjellegű Polgári Leányiskolában tanított. Az iskola az impériumváltáskor megszűnt, és 1920-ban helyettes tanárként a kézdivásárhelyi római katolikus Főgimnáziumhoz (lásd →Nagy Mózes Főgimnázium) került. A Státusgyűlés határozatával gróf Majláth Gusztáv Károly püspök 1925-ben a Főgimnázium rendes tanárának nevezte ki. A rajzon kívül mértant, szépírást tanított.

Már a kezdetektől, az 1920-as évek elejétől részt vállalt Kézdivásárhely kulturális életéből. Rendszeresen szerepelt a helybéli műkedvelők által előadott színdarabokban, a város egyesületeinek rendezvényein, műsoros estélyein színre vitt burleszkekben, vidámjelenetekben, „dialógokban”. A nézőknek kiváltképpen a vígjátékokban alakított szerepei tetszettek, szerették „az ő jóízű humoráért, csinos játékáért”. A helyi lap, a →Székely Újság többször megdicsérte alakítását, sőt kijelentette, „egyik fő ereje a társulatnak”. Sikerrel szerepelt: Gabányi Árpád: Az apósok című vígjátékában (1922), a Kati néni libát vesz vidám jelenetben (1922), Molnár Ferenc: József című vígjátékában (1925), Kosztolányi Dezső: Pacsirta című színművében (1927), Farkas Imre: Iglói diákok című vígjátékában (1927), P. Jánossy Béla: Terézia nővér színművében (1928), Szabó János: A megkerült gyermek című karácsonyi pásztorjátékában (1930), Dankó Pista életrajzi daljátékban (1931), a Forog vagy nem forog (1932), a Bécsi szelet vidámjelenetekben (1933) stb.

1931-ben a kézdivásárhelyi Oltáregylet Szent Antal-estélyén a székely, csángó és Torockó vidékének népművészetét, népszokásait mutatta be. A Katolikus Népszövetség és Otthon rendezte előadóestéken 1932-ben a magyar festőművészet fejlődésének történetét, 1933 és 1935-ben Munkácsi Mihály, 1937-ben Nicolae Grigorescu román festő életét és munkásságát ismertette, 1934-ben a rádióról és Puskás Tivadar rádiótelefonjáról tartott előadást.

Az iskolai és a műkedvelői színpadi előadásokhoz jelmezeket, díszletek tervezett és festett. Baróton 1913-ban Tordai Grail Erzsi: A tél tündére zenés játékához, 1930-ban Kézdivásárhelyen a Mária Kongregáció szervezésében előadott A megkerült gyermek 5 felvonásos karácsonyi pásztorjátékához, 1943-ban a →Jótékony Nőegylet szervezésében a Zrínyi Ilona-emlékest élőképéhez, a főgimnázium diákjai által előadott Árpád új hazát keres 6 felvonásos énekes diákszíndarabhoz tervezett, illetve vitelezett ki díszleteket. Földi István Gábor Áron című színdarabjának díszleteit szintén ő tervezte, festette és állította össze dr. Gábor László bírósági joggyakornokkal, a hős Gábor Áron unokaöccsével. Tervei alapján készült a kézdivásárhelyi Szentkereszt Hadserege egyesület 1931. november 29-én felszentelt zászlója, melyet a város asszonyai hímeztek. →Földi Istvánnal közösen alakították át 1929-ben a →Vigadó színpadát, feltehetően ekkor festette Kézdivásárhely címerét az előadóterem színpad fölötti falára.

Pokornyi László: Kézdivásárhely címere (Forrás: az ILCM gyűjteménye, leltári száma: A.II.4)

Felkérésre megfestette a kézdivásárhelyi Földműves Iskola számára br. Szentkereszty Béla életnagyságú képét, melynek ünnepélyes leleplezésére 1936 júniusában került sor.

Akvarelljeiből, pasztelljeiből legelőször 1921-ben →dr. Ikafalvi Dienes Jenővel közösen a Főgimnázium rajztermében állított ki. A kiállítást június 5-én a bérmakörúton éppen akkor Kézdivásárhelyen időző gr. Majláth Gusztáv Károly erdélyi római katolikus püspök nyitotta meg. Sepsiszentgyörgyön 1926. június 13–20. között a Református Székely Mikó Kollégium rajztermében Gödri Ferenc kollégiumi rajztanárral, Gyárfás Endre székelyudvarhelyi festővel volt közös kiállítása. Néhány alkotását 1928-ban a Budapesten a Nemzeti Szalonban, 1930-ban Szilády Margit és Hagyik István társaságában Szentesen állították ki.

Kézdivásárhelyen 1928-ban az Anyák napja alkalmával a Főgimnázium diákjainak rajz- és szobrászkiállításán, 1932-ben és 1934-ben a kézdivásárhelyi első és második mezőgazdasági és iparkiállításokon, 1938-ban pedig a Főgimnázium évzáró ünnepélye alkalmával a diákjai rajzkiállításán állított még ki. A →Székely Újság híradása szerint állandó képkiállítása 1938 júniusában a kézdivásárhelyi Kovács-hírlapirodában nyílt meg.

A két világháború között a Magyar Rajztanárok és Rajztanítók Országos Egyesületének tagja, 1932 márciusától a kézdivásárhelyi Katolikus Népszövetség és Otthon jegyzője, 1936 februárjától a műkedvelő szakosztály választott vezetője, megalakításától 1944 szeptemberéig a kantai Főgimnázium 394. számú Zágoni Mikes Kelemen Cserkészcsapatának parancsnoka, a Vörös Kereszt kézdivásárhelyi fiókegylete ifjúsági szakosztályának vezetője volt.

A front közeledtével 1944-ben családjával Magyarországon át Nyugat-Németországba menekült, ahonnan 1951-ben az Egyesült Államokba emigráltak, New Yorkban telepedtek le.

Mint festőművész „majdnem mindegyik magyar képkiállításon szerepelt egy-két figyelemreméltó, egyéni stílusú képével”. Részt vett a Külföldi Magyar Képzőművészek Világszövetsége 1965–66-os New York-i, az 1967-es philadelphiai kiállításain. A Világszövetség alapító tagja, pénztári ellenőre, hosszú éveken keresztül a Szent László Társaság érdemkeresztes, a Magyar Képzőművészek Világszövetségének vezetőségi, a Szent Név Társulat, a Cserkész Nagytanács stb. tagja volt.

Idős korára megvakult, 91 éves korában hunyt el. Temetésén Gyimesi Kásás Ernő, a háromszéki születésű festőművész búcsúztatta. A New York-i Szent István templomból az 1978-ban tragikus körülmények között, lakástűzben elégett Erzsébet leánya és veje, Németh Nándor grafikus mellé, a bronxi temetőben helyezték örök nyugalomra. Az Amerikai Magyar Népszava 1980. június 25-i számába a búcsúztatót Ikafalvi Diénes László írta.