Nagy Ervin

Nino (Kézdiszentlélek, 1930. márc. 11. – Tatabánya?) – festőművész. Apja, Nagy Géza tanító, anyja Nagy Anna. Felmenői gyergyói és marosmenti székelyek, illetve kézdivásárhelyi örmények voltak.

Habár Kézdiszentléleken született, gyermekkora Kézdivásárhelyhez kötötte. Elemi iskolába Kézdivásárhelyen járt, a középiskolát is Kézdivásárhelyen kezdte, majd Sepsiszentgyörgyre került, és az akkor már Magyar Fiúlíceumnak nevezett volt Református Székely Mikó Kollégium diákja lett, ahol 1949-ben érettségizett. Azt követően beiratkozott a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1955-ben végzett. A főiskolán Miklóssy Gábor tanítványa volt. 1955 és 1969 között Petrozsényban élt és dolgozott. 1969-ben tért vissza képzőművész társával, Szilágyi Gézával Kovászna megyébe. Előbb az Alkotások Háza, majd a Népművészeti Iskola alkalmazottja. 1974-től a sepsiszentgyörgyi Megyei Múzeum (Székely Nemzeti Múzeum) képtárának muzeográfusa. Az 1970-es évek közepén a Képzőművészek Országos Szövetsége Sepsiszentgyörgyi Köre, majd a Képzőművészek Szövetsége Kovászna Megyei Fiókjának elnöke volt. Ebben a minőségében rendezte meg 1992 őszén Kézdivásárhelyen a Nemzetközi Orvostudományi Ülésszak tiszteletére 18 háromszéki alkotó műveiből a reprezentatív képzőművészeti kiállítást. Nem sokkal később, valamikor az 1990-es évek közepén áttelepült Magyarországra, Tatabányán élt.

Műveivel egyetemista korában, 1954-ben debütált Kolozsváron. Számtalan egyéni és közös kiállítás között, több alkalommal állította ki műveit a kézdivásárhelyi →Incze László Céhtörténeti Múzeumban. →Kosztándi Jenő festőművésszel együtt részt vett a kézdivásárhelyi Készruhagyár Horea Mihai bukaresti képzőművész által tervezett mozaikjának elkészítésében.