mészáros mesterség

A mészárosok száma mindig számottevő volt Kézdivásárhelyen, ugyanis mindig jelentős mértékű volt a húsfogyasztás a városban. Bár céhszervezetük későn, csak 1809-ben alakult, gazdasági szempontból mégis a mészáros céh volt a legerősebbek egyike. A mesterség képviselőinek számbeli gyarapodása, akár a →szíjgyártók esetében, a Székely Határőr Gyalogezredek létrehozását követő gazdasági fellendülésnek köszönhető. 1750-ben még csupán 11 mészárost tartottak számon Kézdivásárhelyen, de 1836-ban már 48 tagja volt a mészáros céhnek. A 19. század végén a Marosvásárhelyi Iparkamara adatai szerint a ~et 79-en űzték Kézdivásárhelyen, ami azt jelentette, hogy a város iparosai között ők akkor a második helyen álltak a csizmadiák (→csizmadia mesterség) után.

A 19. század végén kibontakozó építkezési hullámhoz a kézdivásárhelyi iparos réteg csak a 20. század első évtizedének végén csatlakozott, s akkor is csak a csizmadiák és a mészárosok céhe. A mészáros céh már 1847-ben nagyméretű áruházat szeretett volna építtetni a piactér nyugati oldalán, melynek terveit el is készíttette, de feltehetően az 1848–49-es szabadságharc akadályozta meg ennek kivitelezését. A mészáros Ipartársulat végül 1909-ben elsőként építtette fel emeletes, bérház jellegű székházát a piactértől egy kicsit távolabb, a Brassó felé vezető út bal oldalán. Közvetlen szomszédságában, a piactér felé a postapalota épülete emelkedett, melyet 1907-ben építettek az egykori Szarvas fogadó helyére.

Az →Incze László Céhtörténeti Múzeumba a mészáros céh anyagaként a kiváltságlevél, a zászló, a láda, a behívótábla és három serleg került. Annak ellenére, hogy több hússzék és vágóhíd is működött a városban, a mészáros mesterség szerszámanyaga a leghiányosabb. A kiállításon látható céhes tárgyak közül a ládát, a zászlót, a behívótáblát, a mészáros céh kiváltságlevelét, valamint a serlegeket és egy pecsétgyűrűt özv. Szotyori Dezsőné adományozta 1970–71-ben. A raktáron lévő nyolc tárgyi emlék néhány mészáros mérleget jelent, melyek Szabó József adományaként szerepelnek a nyilvántartásban. A háromszéki húsipar szegényes tárgyi anyaga 2015-ben a polgári étkezési szokáskutatás és kiállítás eredményeként egy 1930-as években készített jégszekrénnyel gazdagodott a sepsiszentgyörgyi Pásztor Ferenc és Csilla adományának köszönhetően.