Kézdivásárhelyi Közművelődési Egyesületet

1875 október 3-án alakított egyesület. Más vidéki városokban alakított közületek mintájára hozták létre, s három tagozatban fejtette ki tevékenységét: színi, zenei, dal és felolvasó szakosztállyal indult. Az öttagú előkészítő bizottság tagja volt →Erdélyi Károly felső-népiskolai igazgató és későbbi lapalapító, akit az egyesület elnökévé választottak, valamint →Harmath Domokos, a kézdivásárhelyi Fejér Lukács divatáru kereskedő unokaöccse, akit már 1864-től a műkedvelői színi előadások mindeneseként ismertek. A ~ 1876-ban már 75 taggal működött, amit egy központi választmány tartott össze. Célként egy könyvtár és a székely termény- és iparcsarnok létrehozását tűzte ki. Az alapító tagok évi 25, míg a pártolók 2 forintot fizettek, melyet elsősorban színpadi kellékekre és hangszerekre fordítottak.

A ~ lelkes tagsága csakhamar a kézdivásárhelyi művelődési élet középpontjába került. A Sepsiszentgyörgyön megjelenő Nemere című lapnak köszönhetően tudjuk, hogy a színi szakosztály 1877. január 7-én előbb A váróteremben című egyfelvonásos vígjátékot adta elő ifj. Sebők József főszereplésével, majd ezt követte A szellemdús hölgy című, szintén egy felvonásos vígjáték, melyben Feil Edéné játszotta a főszerepet. A két vígjáték között dr. Reiner Dániel orvos érdekes felolvasást tartott a „vérkeringésről”, pontosabban a női emancipációról. 1877. február 25-én Tóth Ede, a Falu rossza szerzője halálának első évfordulója alkalmával rendkívüli felolvasó estélyt tartottak, melynek jövedelmét részben az író síremléke, részben pedig az Erdélyi Múzeum Egylet számára megvásárlandó Petőfi-szobor javára fordították. Az estélyt különböző felolvasások és szavalatok töltötték ki, melyhez a zeneszakosztály is cselekvően hozzájárult, annak igazgatója pedig Kovács István (1842–1900) református másodlelkész volt. 1878. január 6-án a zeneszakosztály vezetését már a kissolymosi Mátéffy Károly (1826–1881), kézdivásárhelyi törvényszéki bíró látta el.

1877–1878-ban a színi szakosztályban olyan személyek vállaltak szerepet, mint Hankó Lujza, Zayzon Lázár ügyvéd felesége – aki egyben a szakosztály első női tagja is volt –, Vertán Jozefa, →Harmath Domokos felesége, továbbá Bartha Józsefné Köpeczi Nagy Róza (magyar királyi adótárnokné), a →Jótékony Nőegylet első ideiglenes másodelnöke, Pünkösti Anna, Feil Eduárdné, Bándy Imre postás, Nagy Károly, Dobay Lajos díjnok, Jancsó Géza, Dávid Antal kereskedő, kereskedelmi tanácsos, Mihály József, Ferenc Lajos és Bene Albert színjátszók.

Ebben az időben a ~ zene szakosztályában a karmester Potham Ferenc volt, mellette Zayzon Lázár ügyvéd, a Városi Dalárda karmestere, Szonda Józsefné, Bányai Gerőné, az Oltáregylet bizottsági tagja, Harmathné Vertán Jozefa, Novák Sándorné és →Székely Jánosné Incze Sarolta református papné, a →Jótékony Nőegylet ideiglenes elnöke is cselekvő szerepet vállalt az egyesületben.

1879 végén →Erdélyi Károly az általa életre hívott →K.-Vásárhely és Vidéke, a későbbi →Székely Közlöny című lapban már múlt időben beszél a ~-ről. Dokumentumok hiányában azonban csak találgatni lehet, hogy végül is mi vezetett a sikeresnek ígérkező egyesület megszűnéséhez. 1878. február 28-án a korábbi dicsérő szavak mellett megjelent egy kritika is a Nemerében „Egy egyesületi tag” aláírással, melyben azt sérelmezte a szerző, hogy az egyesület nem tesz eleget célkitűzésének, ugyanakkor a meghívót hibákkal küldték ki, és nem volt egyértelmű, ami benne állt (N.1878.VIII/17). Feltehetően személyi konfliktus lehetett a cikk mögött. A ~ megszűnését az is előidézhette, hogy →Harmath Domokos, az egyesület legfontosabb alapító tagja hivatását követve, elköltözött a városból. A ~ megszűnése után a szakosztályok önálló önképző köröket (→Önképző- és Műkedvelő Egyesület) alakítottak, vagy beépültek a már meglévő egyletekbe.