Kereskedő Ifjak Társulata
Feltételezhetően az 1870-es évek végén alakult. Ezt támasztja alá az is, hogy Kozma Ferenc 1877-ben megjelent munkájában még nem tett említést róla, viszont az →Erdélyi Károly által alapított és szerkesztett →Székely Közlöny helyi újságban közzétett értesítés szerint a kézdivásárhelyi kereskedő ifjúság 1880. január 31-re már olyan zártkörű táncestélyt szervezett, melynek bevételét a Kézdivásárhelyen felállítandó kereskedelmi iskola javára kívánták felajánlani. A későbbi híradás már arról szólt, hogy a sikeres estély tiszta jövedelmét, vagyis 40 frt. 63 krt. tettek le a helyi kereskedő ipartársulat kasszájába egy létesítendő új kereskedelmi iskola alaptőkéjének gyarapítására. A Kereskedő Ipartársulat akkori elnöke Csiszár Mihály kereskedő volt.
A ~ tevékenysége közel állt az →Iparos Ifjusági Egyesület tevékenységéhez. A téli időszakban, karácsony és farsang táján, valamint a nyár folyamán legalább egyszer táncesélyeket, bálokat szerveztek. Egy-két havonta felkértek valakit a helyi tanárok, értelmiségiek közül, hogy felolvasson vagy előadást tartson az ifjúságnak különféle témakörökben. Ekkor többnyire ének és szavalat is színesítette az eseményt. A táncmulatságon összegyűlt pénzből, miután kifizették a rendezvény költségét (többnyire a terembért és a zenészeket), a tiszta jövedelmet az egyesület működésére, ill. karitatív célra fordították. Mindezt az egyesület vezetői a helyi lapokban nyilvánosságra is hozták, majd pontos kimutatás formájában meg is köszönték az adakozóknak.
1904 februárjában a ~ által szervezett bált a →Székelyföld című kézdivásárhelyi lapban az egyetlen elite-bál-ként hirdették meg, melyen Bodor Lajos és Szőke István zenekara felváltva szórakoztatja a közönséget. 1904. március 22-én a kereskedő ifjak szakfelolvasó estet tartottak, melyen a tagságon kívül az idősebb kereskedők is képviseltették magukat. Az előadásokat Fejér Antal kereskedő és Kiss Károly számtantanár, a társulat elnöke, valamint alelnöke tartotta. Az estélyt Nuridsány Kálmán választmányi tag szavalata zárta. A következő felolvasó estélyt a húsvéti ünnepek után tervezték. A felolvasó és előadó estélyekre nem kértek belépődíjat.
A ~ legjelentősebb rendezvénye az évente megrendezésre kerülő Katalin-estély lett. Minden év november végén sorra kerülő eseményen rendszerint nagy számban vettek részt a város polgárai. Az estélyen ének, szavalat, színi-, hangszeres- vagy egyéb előadás hangzott el, ami az újságok hírei szerint elnyerte a közönség tetszését. A 20. század első éveiben a szervezés Jánosy Dezső nevéhez kapcsolódik.
A ~ életében 1909-ben változás állt be, ugyanis egybeolvadt a kereskedők ipartársulatával. Márciustól kezdődően külön-külön elkészítették az egyesületek vagyoni leltárát, majd az október 3-án tartott közgyűlésen határozatilag kimondták az egyesülést Kereskedők és Kereskedő Ifjak Társulata név alatt. Az alakuló közgyűlésre október 17-én került sor a Kereskedő Ifjak Társulatának székhelyén Fejér Károly elnöklete mellett. Az egyesülés első lépéseként módosították az alapszabályokat, melynek egyik pontjaként az alsó kereskedelmi iskola felállítását foglalták be. A közgyűlés végül megválasztotta a tisztikart és a választmányt. Az új tisztikarba elnöknek Fejér Antalt, alelnököknek Kupán Józsefet és Bándy Istvánt, háznagynak Wertán Istvánt, titkárnak Zárug Lászlót, jegyzőnek Kézsmárki Józsefet, pénztárosnak Nagy S. Pált, könyvtárosnak Bordó Bélát, ellenőrnek Wertán Bénit, ügyésznek pedig dr. Varga Bélát tették meg. A számvizsgálók Hamar Zoltán, Nagy I. Lázár és Kovács Sándor lettek.
1912 novemberében a kereskedők egyesülete rendkívüli közgyűlés keretében alapszabályt módosított, és ezzel együtt a Kereskedők és Kereskedő Ifjak Olvasóköre nevet vette fel. A későbbiekben azonban nem használta az olvasókör megnevezést, ugyanis folyamatosan társulat néven jelenik meg az újságokban. 1915-ben az elnök továbbra is Fejér Antal volt, azonban néhány tisztségben történt változás. Kézsmárki József jegyzőt →Kovács J. István lapszerkesztő váltotta. Császár Lukács pénztáros időközben bevonult katonának, így helyébe Bándy Imre lépett, de az ő hadba vonulása miatt Wertán Istvánt, a korábbi háznagyot kérték fel a tisztségre. A háború az egyesület életét is megnehezítette. A tagság közül sokan hadbavonultak, miközben az itthon maradottakat az egyesület igyekezett felkarolni. A Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara irányításával megalakították a helyi segélyező bizottságot a város kereskedői és iparosai számára, de a beígért állami támogatásra azonban várni kellett. A bizottságban Fejér Antal kamarai tag és elnök, Bándy István, Csiszár Pál, Jancsó F. Lajos, ifj. Dávid Antal és →Kovács J. István látták el a feladatokat. A már korábban beindított kereskedő tanonciskolát is csak áldozatos munkával tudták fenntartani, miközben abban reménykedtek, hogy a háború végeztével az állam majd átveszi azt a társulattól. Id. Dávid Antal kereskedőt viszont munkásságáért a korabeli hatalom csakhamar kereskedelmi tanácsosi címmel tüntette ki.
A kereskedők társasága a háborút követően a korábbi hagyományok felújításába kezdett. A több éves kimaradás után 1919-től minden novemberében ismét megrendezték a műsoros Katalin-estet, melyen mindkét alkalommal nagyszámú közönség vett részt és jelen volt a város számos előkelősége is. Időnként a nyári időszakban is szerveztek különféle mulatságokat. Miután az 1920-as évek végén megszigorították a tömeges rendezvények tartását, a kereskedők is szűkebb körű tea-esteket szerveztek a főtéri székházukban (az épületet 1901-ben Jancsó József mészáros építtette a főtér észak-keleti sarkán), melyek továbbra is nagy sikernek örvendtek.
1922-től kezdődően az új kormány gazdasági szigorításai a kereskedő osztálynak is súlyos gondokat okoztak. A 100%-os pótadó kivetése elégedetlenséget váltott ki a helyi kereskedők körében is, akik az iparosokkal együtt tiltakozó memorandumot nyújtottak be a kormányhoz. Az évről évre súlyosbodó gazdasági válság a kereskedők körének érdekvédelmi szerepnövekedésével járt, s emiatt már kevesebb időt és energiát tudtak a művelődési életre fordítani. Dávid Antal, aki 1928–1931 között a társaság elnöke volt, februárban egészségi okokra hivatkozva lemondott tisztségéről. Helyére Dávid Dezsőnek szavazott bizalmat a társaság. Ugyanakkor a tisztikarba alelnököknek Bene Albertet és Ugray Lajost, titkárnak pedig ifj. Bándy Istvánt választotta a tagság. A következő kilenc évben jelentősebb változás nem történt a kereskedők körének tisztikarát illetően. Az egyesületre nehezedő teher azonban fokozatosan nőtt, elsősorban a Nyugat-Európában kitört háború és az egyre elviselhetetlenebb gazdasági válság miatt. A nehézségeken azonban a második bécsi döntés utáni helyzet sem javított. 1942-ben Dávid Dezső elfoglaltságára való hivatkozással lemondott az elnöki tisztségről, helyébe pedig Szabó Kálmán kereskedőt választották.
Az iparos és kereskedő egyesületek elsősorban a kézdivásárhelyi középosztály számára voltak fontos érdekvédelmi és művelődési intézmények. Az 1918 előtti időkben ők képviselték és terjesztették a kor haladó eszméit, melyekhez a hagyományaihoz ragaszkodó többségi kézdivásárhelyi lakosság egy jelentős része is csatlakozott. A két világháború nehézségei között is jelentős lelki, erkölcsi és anyagi támaszt jelentettek a város társadalmának. Habár a második világháborút követő új rendszerben az egyesületi kereteiket elveszítették, azonban kisebb-nagyobb átszervezéssel tovább folytathatták mesterségüket, ami jelentős megbecsülést jelentett a számukra.
