kalapos mesterség

A kalapos céh 1844-ben alakult tizenkét taggal. A kézdivásárhelyieken kívül a környék lakosságát is ők látták el különféle kalapokkal. A 20. századi ruhaipar, valamint a divat fejlődésével, változásával jelentősége fokozatosan csökkent, míg az ipari termékek teljesen meg nem szűntették. A kalapos céh 1844-ben kiállított privilégiumát és két céhes ládáját őrzi az →Incze László Céhtörténeti Múzeum. Ezeket a Szentkatolnán élő Bakk Pál tanítótól kapta a múzeum. Kovács József volt az utolsó kézdivásárhelyi képviselője a mesterségnek, aki 1998-ban hunyt el. A múzeumban kiállított műhelyberendezést és kalapokat neki köszönheti az intézmény. A kalaposmester még dolgozott a múzeum szervezésekor, ezért csak a használaton kívüli szerszámokat adományozta a múzeumnak, azzal az ígérettel, hogy idővel a teljes műhelyfelszerelést az intézményre hagyja. Ez azonban a mester halála után nem történt meg, így a jelenleg hiányos gyűjtemény 42 tárgyból áll. A hiányosságok ellenére a műhelyrészletet bemutató kiállításon olyan különleges szerszám is látható, mint a gyapjúpengető, melyet a kalaphoz szükséges mosott gyapjú lazítására használtak.