iparos és kereskedő ifjak egyesületei

A kézdivásárhelyi céhek (lásd →céhes mesterségek) ipartársulattá való átalakulása végül is 1878-ban zárult le. Ha az idősebb mesterek nem is, de a fiatalabb generáció belátta, hogy a fennmaradáshoz nem elegendő a mesterség ismerete és a jól elvégzett minőségi munka. Ahhoz, hogy haladni tudjanak a korral, a fiatalságnak elsősorban tanulási lehetőséget kellett biztosítani, hogy értelmes iparos polgárrá válhassanak, másodsorban pedig céljaik eléréséhez érdekvédelmi szervezetek létrehozására volt szükség.

Az 1872-ben megszüntetett céhes rendszerre épülő helyi társadalom arra kényszerült, hogy a kor követelményeihez igazítsa életét, így már 1872 októberében Iparos szakosztályú felső népiskola (lásd → polgári iskolák Kézdivásárhelyen) nyílt a városban, melynek elsődleges célja az iparos ifjúság taníttatása volt. A 19. század 70-es éveiben kibontakozó egyesületi élet (lásd →kézdivásárhelyi egyesületek) sem kerülte el Kézdivásárhely kézműves és kereskedő rétegét, azonban nehezen tudtak lépést tartani a korral, többnyire azért, mert nem tudtak elszakadni korábbi céhes hagyományaiktól. Ugyanakkor az egykori →céhes mesterségeken kívül dolgozó nagyszámú iparosnak a társulati szerveződésektől való távolmaradása is alapvetően gátolta a fejlődést. Az iparosítást pártolók többek között azt nehezményezték, hogy az iparosok nem látják be azt a tényt, hogy már nem elegendő csupán előállítani a terméket, mivel megfelelő kereskedelmi ismeretek nélkül nem lesznek képesek szélesebb körben értékesíteni azokat. Ennek elsajátítását pedig a kézművesek korábbi oktatási rendszerének megváltoztatásával és a különböző társulások adta lehetőségekkel kívánták elérni.

Ennek köszönhetően az 1870-es évek végéig nem csak az iparosoknak, de a kereskedőknek sem voltak még olyan társulatai, melyek képesek lettek volna a tagságban rejlő potenciális humán, gazdasági és anyagi erőt kihasználni. Elsőként a Kereskedő Ipartársulat keretében a kereskedő ifjúság mozdult meg és hozta létre a →Kereskedő Ifjak Társulatát. Az iparos ifjúság csak 1880. elején kezdett el szervezkedni és a mozgalom eredményeként alakult meg az →Iparos Ifjúsági Egyesület. A két ifjúsági egyesület tevékenysége közel állt egymáshoz, habár az őket életre hívó társadalmi osztályokat tekintve, első látásra gazdasági jellegűeknek tűnhetnek, tevékenységi területük alapján elsősorban a társas- és a művelődési egyesületek sorába tartoznak.

Ugyancsak 1880. elején jelent meg az a felhívás is, mely az Országos nőipar-egylet soraiba toborozta a tagokat. Az 1870-es évek elején Budapesten alakított egyesület célja az volt, hogy szóbeli előadások és a sajtó útján oszlassa az előítéleteket, melyek a női keresetképességet akadályozzák, valamint előmozdítsa a nők elméleti továbbképzését annak érdekében, hogy magukat önerőből tisztességesen fenntarthassák. A felhívás azonban Kézdivásárhelyen nem talált visszhangra, valószínűleg azért, mert az 1873-tól fennálló →Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet keretén belül már szerveztek hasonló jellegű tevékenységet.