Gabriányi József, ifj.
Zsegnyei Gabriányi József (Kézdivásárhely, 1823. március 24. – Bécs, 1895. május 1.) 48-as honvéd főszázados. Református vallású. Apja →Gabriányi József kézdivásárhelyi gyógyszerész, anyja Bürger Terézia. Nagyenyeden tanult, majd a →Székely Katonaneveldében. 1843-ban hadnagy a sepsiszentgyörgyi székhelyű 11. székely huszárezredben. Minthogy apja is részvevője volt az 1848-49-es szabadságharcnak (a gyutacsgyártás vezetője volt a kézdivásárhelyi forradalmi hadianyag-gyártásban), folytatván a családi hagyományokat aktív résztvevője lett a szabadságharcnak. 1848 júliusától részt vett a délvidéki szerb felkelők elleni harcokban, majd októberben csatlakozott a honvédsereghez. November 20-án főhadnaggyá léptetik elő, és a Csucsai szorosban harcoló erdélyi sereghez osztják be. Végigharcolva a szabadságharcot, 1849 februárjában alszázados, áprilisban pedig századkapitány. Május elsején kitüntetik a katonai érdemjel 3. osztályával. A nyarat a székelyföldi hadosztály kötelékében küzdi végig. Zsibónál teszi le a fegyvert 1849. augusztus 24-én. Aradon Haynau ítéletével büntetésképpen megfosztják rangjától, de 1850. március 14-én kiszabadul aradi fogságából. Kényszerbesorozottként visszaveszik a császári hadseregbe, majd – amikor a kényszerbesorozott tisztek egy része előtt megnyitják a katonai karrier lehetőségét – 1852-től főhadnaggyá léptetik elő.
A kiegyezés után a közös hadseregben 1876-ban ezredesi rangot és parancsnoki kinevezést kap a 10. sz. „III. Vilmos porosz király” huszárezred élére. Folyamatosan szolgálva 1883-ban vezérőrnagyi rangig jut el, és Budapest térparancsnokának nevezik ki. 1889-ben altábornagyi rangot kap. 1892 októberében nyugdíjazzák és ekkor Bécsbe költözik családjával, ahol 1895-ben elhunyt. A Székely Nemzet a következőképpen emlékszik meg róla: “Gabriányi a Székelyföld szülötte volt. Kézdi-Vásárhelyen született, hol atyja igen tekintélyes gyógyszerész volt (…), ő gyártotta a magyar hadsereg részére a gyutacsok legnagyobb részét és ez által igen fontos szolgálatot tett a hazafias gyógyszerész a magyar ügynek, olasz származású létére is. A derék apa fiának kitűnő nevelést adott. Az elhalt altábornagy első katonai kiképzését ott nyerte a kézdivásárhelyi székely határőr ezred katonai nevelő intézetében. Gyorsan haladott fokról-fokra a jeles katona és fényes tehetségénél fogva egyike lett a hadsereg kitűnőségeinek s mint ilyen foglalhatta el a székes fővárosban a katonai állások legfényesebbikét, a térparancsnokságot. Ezt az állást nagy tapintatossággal töltötte be, s a királynak éppen úgy részesült legmagasabb bizalmában, mint a főváros közönségének, a katonai körök legőszintébb tiszteletében”.
Egyike volt annak a négy 48-as honvédtisztnek, akik Világos után a közös hadseregben magas rangot nyertek el.
Szolgálataiért 1882-ben zsegnyei nemesi előnévvel jutalmazták.

(Forrás: Magyar Géniusz, 1895. május 5.)