fazekas mesterség

A fazekas mesterek 1649-ben alakítottak céhet. Műhelyeik és lakóházaik a →Kovácsszerben maradtak fenn legtovább. Jellegzetes termékeik a bokálykorsók, a mintás kályhacsempék és más, sajátos díszítésű edények voltak. A mesterség a korszerű és időtállóbb edények elterjedésével fokozatosan elvesztette jelentőségét. A 20. század elején már csak 14 fazekas működött a városban. Ez a kézműves iparág 1966-ban szűnt meg az utolsó mester, Szász Bálint halálával. A kiállításban a céhláda és a díszkorsó mellett régi bokályok és néhány kályhacsempe látható, összesen 37 darab, melyek a Székely Nemzeti Múzeumból kerültek vissza Kézdivásárhelyre. A kiállított műhelyfelszerelés az utolsó mester családjától került a múzeumba az intézmény szervezésekor. Ezek mellett időközben számos cserépedényt sikerült bementeni a múzeumba, ami végül egy 263 darabot számláló gyűjteményt eredményezett. A kezdeti időszakban a fazekas tárgyak közül néhány nagyobb cserépfazakat dr. Várhelyi Ödön és Polgár Miklós juttatott a múzeumba. 2006 nyarán →László Károly helyi keramikus, Zavaszki Attila kályharakó és István Sándor fafaragó önzetlen munkájának köszönhetően a fazekas kiállítás egy 18. századi rekonstruált nyitott tűzhelyű cserépkályhával egészült ki.