Csapó I. József, dr.

(Kézdivásárhely, 1938. május 8. – Nagyvárad, 2026. május 20.) agrármérnök, politikus, a Székely Nemzeti Tanács alapító elnöke. Szülei: dr. Csapó M. József, a biológiai tudományok doktora (aki 1935-ben lett a kézdivásárhelyi római katolikus gimnáziumnak, a →Nagy Mózes Főgimnázium elődjének természetrajz-kémia szakos tanára) és a kézdivásárhelyi családból származó Teleki Nagy Margit. Vallása: római katolikus. Ikertestvére: Csapó György.

Elemi iskoláit Kézdivásárhelyen, a középiskolát Kolozsváron végezte. 1961-ben a kolozsvári Dr. Petru Groza Mezőgazdasági Főiskolán agrármérnöki diplomát szerzett. 1961-66 között Bihar megyében, Érbogyoszlón és Monospetriben dolgozott agrármérnökként, majd 1967 májusától a Mezőgazdasági Főiskolán volt ösztöndíjas doktorandusz, ahol 1970-ben elnyerte a mezőgazdasági tudományok doktora címet. Disszertációját a növény-biokémia szakterületén írta, és ezt követően, 1973-77 között a nagyváradi Talajtani és Agrokémiai Hivatal agrokémiai osztályvezetőjeként dolgozott.

Szakmai pályája mellett a sajtóban is dolgozott. 1966 októberétől 1967 áprilisáig, majd 1970-1973 között a nagyváradi Fáklya mezőgazdasági szakírója, 1978-tól 1989-ig pedig az országos magyar napilap, az Előre főmunkatársa. Publikációinak jelentős része szigorúan szakközlemény; ezek nagy részét 1973-79 között apjával, Csapó M. József professzorral – akit 1948-ban a kézdivásárhelyi gazdasági szakközépiskolából, a biológiai tudományok doktora cím elnyerését követően neveztek ki a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola tanárává – közösen írta. Ezek a szakmai közlemények a talajtan területén születtek, ugyanis Csapó M. József a Talajtani Tanszékre kapta a kinevezését, e területen szervezte meg a kutatómunkát, amelybe bevonta fiát, ~et is. A hetvenes évek elején kidolgoztak egy műtrágyaajánlási módszert. Közös könyvük Talaj és termelés cím alatt 1980-ban jelent meg a Ceres Kiadónál.

Újság- és szakcikkeinek, tudományos közleményeinek, ismeretterjesztő írásainak a száma több mint 1000.

1989 után bekapcsolódott a politikai életbe is. 1990 februárjában belépett az RMDSZ-be, és még abban az évben – az RMDSZ Bihar megyei szervezetének támogatásával – parlamenti képviselővé választották. Ezt követően még kétszer jutott parlamenti mandátumhoz: 1992-96 és 1996-2000 között Bihar megyei szenátor volt. Az 1996-os helyhatósági választásokon az RMDSZ polgármesterjelöltje volt Nagyváradon, és bár az első választási fordulót megnyerte, a második fordulóban alulmaradt Petru Filippel szemben.

Az RMDSZ belső polarizálódása során az úgynevezett „radikális” táborhoz csatlakozott (támogatva Tőkés Lászlót), és e táboron belül az autonómia-koncepciók első kodifikátorai közé tartozott. Elkészítette az autonómia-statútumok sorát elindító első tervezeteket. Az Erdélyi Naplóban tette közzé 1993. március 15-én a Memorandum a romániai magyar közösség belső önrendelkezéséről című tervezetét (melyet 1992. december 31-gyel datált). Ezt 1994-ben három további tervezet követte: A romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiájának statútum-tervezete, A sajátos státusú helyi önkormányzat statútuma, A sajátos státusú helyi önkormányzatok regionális társulásának autonómiastatútuma (megjelentek az Erdélyi Napló 1994. szeptember 28-i számában). A Magyar Kisebbség 1995/2-es számában közzéteszi a Székelyföld autonómia-statútuma című tervezetét, amely a belső önrendelkezés elvére alapoz.

2003-ban saját kiadásában jelenteti meg az Autonómiák és autonómiatörekvések című könyvét.

2003 október 26-án a Sepsiszentgyörgyön megalakuló Székely Nemzeti Tanács (SZNT) egyhangúlag – közfelkiáltással – első elnökévé választotta. Az SZNT ~ 1995-ös székely autonómiatervezetét fogadta el autonómiaprogramjának alapdokumentumaként, azt közvitára bocsátotta, és a viták nyomán kialakult – ekként legitimált – változatot 2004. február 25-én az RMDSZ parlamenti frakciójának egy csoportja törvényjavaslatként iktatta is a képviselőházban.

2006 október 24-én lemondott az SZNT elnöki tisztségéről. Lemondása nem volt teljesen előzmények nélküli, ugyanis azt már 2005 májusában is bejelentette, de később visszakozott döntésétől.

2018 október 27-én a Székely Nemzeti Tanács ~nek ítélte a Centenáriumi Gábor Áron-díjat.

Élete utolsó éveiben visszavonultan élt Nagyváradon, ahol 2026. május 20-án hunyt el.