Akasztófadomb

Határhalom Kézdivásárhely és Szentkatolna között, amelyet 1779 óta neveznek így. A kézdivásárhelyi második határőrezredet csellel Galíciába akarták irányítani a lázadó lengyelek megfékezésére. Az ezred megtagadta az engedelmességet, ezért a haditörvényszék 1779. november 16-án Kézdivásárhelyen elítélte őket, amelyet végre is hajtottak. Vezetőik közül négyet felakasztottak, kettőt lefejeztek és levágták a jobb kezüket és kerékbe törték, 50-et halálra vesszőztek, 214-en 50-50 botütést kaptak, 30-nak minden vagyonát elkobozták. Az akasztófát a határhalmon állították fel, és a szóbeszéd alapján leírtak szerint a vesszőzést a domb előtt, az országúton hajtották végre.

Mivel semmilyen emléktábla nem őrzi e hely jelentőségét, lassan feledésbe merült e történelmi esemény színhelye. Ma már csak úgy emlegetik, mint szánkázóhely a város gyerekei számára, amelynek nagyobb lejtőjét Nagy-Akasztófadombnak, a lankásabb oldalát Kicsi-Akasztófadombnak nevezik.

Az ~ közelében van Kézdivásárhely →izraelita temetője, mely 1909-től 1940-ig használta a városban élő zsidó közösség.

A mellékelt, 1917-ben rajzolt térképen az Akasztófa-domb 5-ös számmal van megjelölve.