Hankó Dániel

lemhényi Hankó Dániel (Kézdivásárhely, 1815. május 18 – Kézdivásárhely, 1854. december 17.) – ügyvéd, honvédtiszt, hadbíró, a református egyház főgondnoka. Hankó László kézdivásárhelyi főbíró és Turóczy Anna fia, →Hankó László (1821-1887) gyógyszerész, takarékpénztári igazgató testvére. Iskoláit Nagyenyeden végezte 1833-ban, feltehetőleg itt szerzett jogi képzettséget is.

Jogászként Kézdivásárhely főjegyzője volt 1849-től haláláig, 1854-ig.

1842-ben részt vett a Kézdivásárhelyi Társalkodó (lásd Kaszinó) megalapításában. 1842. december 25-től 1849-ig a Társalkodó első jegyzője volt.

1848 április 11-én a pesti forradalom hírére tartott első háromszéki törvényhatósági közgyűlésen ~t a kolozsvári rendi országgyűlés póttagjának javasolják. Május 11-én immár Kézdivásárhely városa választja meg őt követnek az utolsó erdélyi országgyűlésbe, Jancsó Ádám mellett. Kolozsváron ~t az erdélyi országgyűlés uniót előkészítő bizottságának tagjai közé választották be.

Július elsején, nem sokkal azután, hogy az erdélyi országgyűlés kimondta az uniót Magyarországgal, ~t Fábián Dániellel együtt immár a pesti országgyűlésbe választják háromszéki követnek.

1848 őszén részt vett Háromszék önvédelmi harcában. 1849. február 2-án Gál Sándor ezredes hadbíró századossá és térparancsnoksági felügyelő tisztté nevezte ki Kézdivásárhelyre. A hadügyminisztérium 1849 májusában hadbírói vizsga letételére utasítja, július közepén e célból Szegeden tartózkodik.

Kinevezték a Kézdivásárhelyen létesült hadiüzemek főfelügyelőjévé. 1849 szeptemberében letartóztatták, és vizsgálati fogságba helyezték Nagyszebenben. Kiszabadulása után ügyvédként is tevékenykedett.

1845-ben kötött házasságot Geréb Karolinával (1812-1894). Házasságukból születtek: Hankó Lujza (sz. 1846, Zayzon Lázárné), Károly (sz. 1848), Iván (1852-1889).

Fiatalon hunyt el, korai halálának a szabadságharc utáni vizsgálati fogságban szerzett tüdőbetegség lehetett az oka.

A Hankó-család székelyföldi nemesi származású. A lemhényi nemesi előnevet viselték, azonban a család már a 17. században jelen volt Kézdivásárhelyen. 1734-1850 között a Hankó családnévvel keresztelt újszülöttek száma 67. A családnak több elismert gyógyszerész tagja volt (lásd még gyógyszerészet Kézdivásárhelyen)