EMKE kézdivásárhelyi fiókszervezete

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 1885. április 12-én alakult meg Kolozsváron és május 21-én, Tisza Kálmán miniszterelnök jóváhagyásával kezdte meg működését. Kézdivásárhelyen már abban az évben megalakították annak helyi fiókszervezetét, melynek vezetését Szőcs József, akkori polgármester és →Molnár Józsiás országgyűlési képviselő vállalta el, ami a kézdivásárhelyi egyesületi élet akkori társadalmi szerepét is igazolja (lásd →kézdivásárhelyi egyesületek).

1904 előtt alkalmas hely hiányában nem tarthattak EMKE-közgyűlést Kézdivásárhelyen, de a →Vigadó felépítésével végre erre is sor kerülhetett. 1904. március 8-án az akkori polgármester, →dr. Török Andor elnökletével egy szűk körű társaság nagy lelkesedéssel határozta el az egyesület vendégül látását. A hivatalos meghívót a városi önkormányzat nevében kívánták kiküldeni, ill. szándékuk volt egy nagyobb rendező bizottságot létrehozni. A helyi lap szűkszavúsága miatt azonban nem tudjuk, hogy megtartották-e, és ha igen, akkor hogyan zajlott le a kézdivásárhelyi ~-közgyűlés. Ezt követően az impériumváltozásig nem találtunk információt a kézdivásárhelyi fiókszervezetről.

Az 1920. után egyre inkább felértékelődött az ~nek a szerepe. A →Székely Újságban egy kis ablakban következetesen jelent meg a következő felhívás: „Aki magyarnak vallja magát, lépjen be az Emke kötelékébe”, ami azt mutatja, hogy egy olyan erdélyi EMKE-mozgalom indult el, mely az impériumváltás után az anyaországtól elszakított erdélyi magyarság kulturális alapon történő önszerveződését és intézményesítését tűzte ki célul. A magyarság megmozdulására válaszként a román hatóság 1920 decemberében betiltott minden gyűlésezést és jótékony célú gyűjtést, illetve előzetes engedélyhez kötötte azoknak megszervezését.

A sok akadályoztatás ellenére 1922. december 20-án megalakult az ~nek a választmánya. Az alakuló közgyűlést központi megbízásra →dr. Török Andor és →dr. Ikafalvi Diénes Ödön hívta össze, és a →Kaszinó helyiségében tartották meg. A szervezetnek ekkor mintegy 150 tagja volt a városban, akik közül az újság név szerint is megemlít 28 személyt. A közgyűlésen továbbá jelen volt a hatóság küldöttje is Olariu Áron rendőrbiztos személyében. A jelenlévőknek elsőként arról kellett dönteniük, hogy helyi vagy vidéki szervezetként, illetve választmányként alakuljanak-e meg. Török Andor a döntés meghozatala előtt kihangsúlyozta, hogy nem egy új egyesület alakításáról van szó, hanem csupán életre keltése annak az egyesületnek, mely az utóbbi időben csak szünetelt, nem pedig megszűnt. Végül a közgyűlés a helyi választmány megalakítása mellett foglalt állást. A jelenlévők a továbbiakba a tisztikart választották meg: elnök lett →dr. Török Andor, ügyvezető alelnök →dr. Ikafalvi Diénes Ödön, alelnök →Paál Lajos református lelkész, titkár →dr. Dávid István, helyettes titkár →Kovács J. István, pénztáros dr. Nyáguly Béla, és ellenőrökké választották Benkő Ernőt, Lukács Lászlót, valamint Miklós Balázst.

1928 januárjában a tagság számát az asztalos ipartársulat (lásd →asztalos mesterség) is gyarapította, mely 500 lejes adományával testületileg belépett az ~-be. Az 1930-as években a kézdivásárhelyi választmány a többi egyesülettel együtt a magyar nemzeti öntudat erősítésében vállalt cselekvő és hatékony szerepet. Erre elsősorban azért volt szükség, mert azokban az években a hatalom egyre több szigorítást vezetett be a magyar nemzeti kisebbség kulturális megnyilvánulásainak, eseményeinek és törekvéseinek fékezésére, visszaszorítására.

A második bécsi döntést követően a Székely Nép 1944. január 15-án arról tájékoztatta az olvasókat, hogy a ~ a felszabadulás után megtartotta első újjáalakuló gyűlését. A vármegyei tagozat részéről →Földi István alelnököt és Kiss Árpád titkárt küldték ki, a gyűlés összehívásával Kanabé Sándort bízták meg. Az egyesület díszelnöke dr. →K. Kovács István polgármestert lett. Elnöknek Kovács Árpád nyugalmazott vármegyei aljegyzőt, alelnököknek pedig Kanabé Sándort és dr. Varga József városi tanácsnokot választották. A közművelődési szakosztály elnöki tisztségét Nyáguly Sándor főgimnáziumi tanárra, a gazdasági szakosztályét pedig vitéz dr. Sólyom Miklós ügyvédre bízták. Egyesületi titkárnak Győrbíró Jenő főgimnáziumi tanárt, pénztárosnak Tóth Tibor bankigazgatót, jegyzőknek Aracsy Géza igazgató kántor-tanítót és Apró Andrást, ellenőröknek Szabó Kálmán kereskedőt, valamint Czintos László városi számellenőrt, számvizsgálóknak Bariba Eleket, Kalith Lászlót és Tóth Zoltánt tették meg. Az ügyészi feladatokat dr. Laczkó László ügyvédre bízták.

Az EMKE kézdivásárhelyi fiókszervezetét a kommunista rezsim számolta fel, és az 1989-es rendszerváltás után már nem alakítottak újabb fiókszervezetet a városban.