Megyaszai Mihály

(Kézdivásárhely, 1880. április 23. – Kajászó, 1963 körül) – református lelkész, lapszerkesztő. Apja, Megyaszai Pál iparos, csizmadia, akit a román csapatok 1916-os Erdélybe való betörésük után, a visszavonuláskor 56 kézdivásárhelyi társával együtt, október 10-én elhurcoltak. Azon 40 kézdivásárhelyi személy közé tartozott, akik odavesztek. (lásd→1916. A románok betörése Kézdivásárhelyre) Anyja, Bodó Anna tizenkét gyermeknek adott életet, 87 éves korában hunyt el Ercsiben. Testvérei közül a felnőttkort Mária, Árpád és István érte meg. Unokatestvére volt az Amerikába került, Hollywoodban sikereket elért Ligeti Lajosné →Medgyaszai Amália színésznőnek és →Medgyaszai Jenő színésznek. Felesége Bathó Eszter, idősebb H. Bathó János kézdialbisi református kántor-tanító lánya volt. Gyermekeik: Mihály, Erzsébet, Gitta, István.

~ református ifjúként a kantai katolikus iskolában tanult, középiskoláit a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban végezte, 1899-ben érettségizett, ezt követően pedig Kolozsváron volt teológus-hallgató.

1903 őszétől Felsőcsernátonban segédlelkész, 1904 szeptemberében a falu gyülekezete egyöntetű akarattal rendes lelkésszé választotta, és 1904 novemberében püspöki megbízás alapján a →Kézdi Egyházmegye esperese be is iktatta. Utóbb a faluban a gazdakör elnökévé is megválasztották.

Aktívan kivette részét a vármegyei politikából. 1904-ben a Függetlenségi Párt háromszéki jegyzőjévé választották, 1910-ben a párt Kézdi kerületi ügyvezető alelnöke lett. Politikai téren mindvégig a független Magyarországért harcolt. Az 1918. november 3-án alakult Háromszék Vármegye Nemzeti Tanácsának a kézdivásárhelyi járás képviselőjeként lett tagja, és e szerveződésen belül a →Kézdi járási Vezetőtanács elnökévé választották.

Fontos szerepet töltött be a református egyházban is. Másfél éven át espereshelyettes, 1922 decemberéig, amikor a →Kézdi Egyházmegye főjegyzőjévé választják. Főtitkára az 1922. október 31-én megalakult Rikánbelüli Kommunitás Kálvinista Szövetségnek (melyet az erdővidéki kezdi, orbai és sepsi református egyházmegyék lelkészi és tanítói egyesületeikkel, a Székely-Mikó-kollégiummal és a brassói református középiskolával együtt alapítottak).

1923 októberében mint a →Kézdi Egyházmegye alesperes-helyettesét izgatás gyanújával letartóztatták. A vizsgálati fogságból ugyanez év december 8-án szabadult. Felsőcsernátoni lelkészként és a Kézdi Egyházmegye főjegyzőjeként panaszt tett, hogy fogsága ideje alatt bántalmazták, súlyos sérüléseket szenvedett. A korabeli sajtó szerint (Székely Újság, 1923. dec. 13) a bántalmazásban maga Hollanda Ferenc községi bíró, ~ rosszindulatú feljelentője személyesen is részt vett. Ugyanekkor a háromszéki református papság feliratban tiltakozott, Felsőcsernáton küldöttsége pedig a megye alprefektustól a hamis feljelentő községi bíró elmozdítását követelte.

A zaklatások miatt 1924-ben családjával Budapestre költözött. A pesti – Zuglóhoz tartozó – törökőri gyülekezet lelkésze lett. Magáénak érezte ezt a kis közösséget, menekültként itt teremtett főként az erdélyi menekültek számára második otthont. Csupán egy évig (1924 szeptemberétől 1925 novemberéig) tartó itteni szolgálata fontos volt Törökőrnek, lendületes, tettre kész gyülekezetet kovácsolt össze. 1925 novemberétől Ercsiben lelkipásztor, ahol nyugdíjazásáig szolgált. Szolgálata kezdetén sokat tett Érd – Ercsi fiókegyháza – gyülekezetének a megerősödéséért is, itt 1930-ig szolgált, egészen Érd új, állandó missziós segédlelkészének a kinevezéséig.

~ ideje alatt épült fel az Ercsi református templom, amelyet dr. Ravasz László püspök szentelt fel 1930 júniusában.

Írásait a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap (1902), Erdélyi Protestáns Lap (1904–1905), Újság (1904–1907), Ellenzék (1906), Székely Nép (1920, 1921), Református Szemle (1914-1941 között 8 írás), Erdélyi Élet (1934) című lapok közölték.

Felsőcsernátoni lelkészi szolgálata mellett 1904-től a Kézdivásárhelyen megjelenő →Székely Újság főmunkatársa (→Ikafalvi Dienes Jenő, majd Czeglédi Miklós és Nagy György mellett), majd szerkesztője is volt; főmunkatársi megbízását 1907-ig, →Molnár Emil lapalapító haláláig tüntette fel az újság. (Mindketten a Függetlenségi Párt helyi és megyei vezetői közé tartoztak, amelynek politikája mellett a lap is elkötelezte magát indulásakor.) →Molnár Emillel, később pedig Nagy Károly árvaházi igazgatóval közösen szerkesztették 1908–1910 között a Székelyek Nagynaptárát.

Fontosabb műve: Székely háziipar, ami már létezik. Gazdakörök figyelmébe. Kézdivásárhely, 1912.