Kézdi-Orbai Református Egyházmegye

A korábbi Kézdi és Orbai egyházmegyék egyesítésével a 20. század közepén létrejött református egyházmegye, az Erdélyi Református Egyházkerület (melynek földrajzi határai egybeesnek a történelmi Erdély határaival) 15 egyházmegyéjének egyike. (A többi egyházmegye: a Brassói, Dési, Erdővidéki, Sepsi, Görgényi, Hunyadi, Kalotaszegi, Kolozsvári, Küküllői, Marosi, Maros-Mezőségi, Nagyenyedi, Székelyudvarhelyi, Tordai.)

A Kézdi református egyházmegye a 17. század elején jött létre. Létrejötte egy folyamat volt, megalakulása nem egyetlen aktushoz kötődik. Az 1564 április 9-15-i nagyenyedi zsinaton létrejön az erdélyi református egyház, amelyen – szakítva a lutheránusokkal – Alésius helyett megválasztják az első református püspököt Dávid Ferenc kolozsvári pap személyében. Ebben az erdélyi keretben alakult meg a 16. század második felében egy nagyobb, az egész Háromszéket átfogó protestáns egyházmegye, amelyet több kutatás is László esperes személyéhez köt, aki 1569-70-ben elkészíti az egyházmegye első regestrumát. Az újonnan alakult egyházmegyében még együtt voltak a református és az unitárius papok.

1603-ban Torjai Székely Péter esperes egymaga vizitálta Háromszék összes protestáns egyházát, majd 1606-ban Háromszék képviseletében egyedül vett részt a Tasnádi Veres Mihály püspök vezetése alatt tartott székelyudvarhelyi zsinaton. Ebből a háromszéki egységszervezetből alakult ki a következő évtizedekben négy református és egy unitárius háromszéki egyházmegye.

A kialakulás azonban lassú folyamat volt. 1614-ben a háromszéki református és unitárius papok, közös kérvényt intéztek Bethlen Gáborhoz, melyet akkor Torjai Székely Péter már sepsi református esperesként írt alá. Mellette Koppándi István kézdi és Leérde János orbai széki református esperesek írták alá a dokumentumot, ami arra utal, hogy 1603 és 1614 között a széki szervezetre alapozva három protestáns egyházmegye vált ki az addigi egységszervezetből (mintegy követve a középkori római katolikus egyházszervezet területi szerkezetét, amelyben sepsi, kézdi és orbai katolikus esperességek léteztek). A reformátusok és az unitáriusok egészen 1620-ig együtt éltek – különösebb elkülönülés nélkül – e három protestáns egyházmegyében. 1618-ban a gyulafehérvári református—unitárius hitvita után Keserűi Dajka János református püspök távolította el Háromszéken azokat az unitárius papokat, akik református gyülekezetben szolgáltak. A közös egyházszervezetet azonban még mindig fennállt. Végül, 1631-ben I. Rákóczi György beleegyezett, hogy az unitáriusok a korábbi, nagy kiterjedésű háromszéki egyházmegyéből kiszakadva külön unitárius egyházmegyét hozzanak létre, de úgy, hogy az továbbra is a református egyház felügyelete alatt álljon. Így tehát három református és egy unitárius egyházmegye jött létre Háromszéken, majd 1654-ben a sepsi egyházmegyéből kivált az Erdővidéki Egyházmegye. Így végül Háromszék területén a 17. század második felére négy református és egy unitárius egyházmegye alakult meg, amelyeknek határai nagyjából egybeestek a széki határokkal.

A Kézdi egyházmegye községeinek legrégibb összeírása 1735-ből való, és a következő községeket tartalmazza: 1. Alsócsernáton; 2. Bita; 3. Dálnok; 4. Felsőcsernáton; 5. Felsőtorja; 6. Ikafalva; 7.Albis; 8. Martonfalva; 9. Márkosfalva.

A 19. század második felében a Kézdi egyházmegye Háromszék →Kézdi járására, Kézdivásárhely városára, valamint Csík vármegye egész területére mint szórványterületre terjedt ki. Egyházközségei: 1. Kézdivásárhely; 2. Alsócsernáton; 3. Bita; 4. Dálnok; 5. Felsőcsernáton; 6. Ikafalva; 7. Karatnavolál; 8. Albis; 9. Márkosfalva; 10. Martonfalva; 11. Lécfalva; 12. Maksa; 13. Felsőtorja; 14. Csíkszereda. Kézdivásárhelyhez tartoztak a →Szentföld katolikus falvaiban élő református szórványok, és Csíkszereda látta el a gyergyói és csíki szórványreformátusságot.

Az Orbai Egyházmegye legrégibb összeírását az 1677. évi vizitáció jegyzőkönyve tartalmazza. Tizenkét egyházközség alkotta az egyházmegyét: 1.Barátos; 2. Cófalva; 3. Csomakőrös; 4. Kovászna; 5. Orbaitelek; 6. Papolc; 7. Páké; 8. Páva (1619-ig Zabola filiája); 9. Székelytamásfalva; 10. Szörcse; 11. Zabola; 12. Zágon. 1912-ben az egyházmegye kiegészült 8 további egyházközséggel, melyek a sepsi egyházmegyétől kerültek át, ezek: Kisborosnyó, Komolló, Feldoboly, Dálnok, Egerpatak, Eresztevény, Besenyő, Szacsva. Így az Orbai Egyházmegyének összesen 20 egyházközsége lett.

A Kézdi és az Orbai egyházmegyéket 1968-ban (a közigazgatási átszervezéssel, a megyésítéssel összefüggően) összevonták, és ennek nyomán jött létre a mai Kézdi-Orbai Egyházmegye, amelynek 36 települési gyülekezete van (a korábbiakhoz hozzáveendő, hogy Kovásznán két gyülekezet van, a belvárosi és a vajnafalvi), valamint az, hogy a Kézdi egyházmegye később kiegészült a berecki református gyülekezettel, mely 1922. február 22-én vált önálló egyházközséggé a Kézdi Egyházmegye azon döntése alapján, hogy a környék református szórványait immár e parókia gondjára bízzák.