Harmath Domokos

(Gyeke, 1843. augusztus 27. – Kolozsvár, 1938. május 6.)

A kézdivásárhelyi Fejér Lukács örmény (lásd →örmények) divatáru-kereskedő unokaöccse; 1864-től az 1870-es évek végéig a kézdivásárhelyi műkedvelői színi előadások mindenese; az 1875. október 3-án megalakult →Kézdivásárhelyi Közművelődési Egyesület alapító tagja; 1877–1880 között a →Kaszinó választmányi tagja.

A Kolozs megyei Gyeke községben született 1843. augusztus 27-én. 1845-ben a család Mócsra költözött, ahol apja kereskedést nyitott. 18 évesen, anyja halála után került kézdivásárhelyi rokonához, ahol előbb kereskedősegédként dolgozott, majd 1869-ben önállósította magát Kézdivásárhelyen, és feleségül vette az örmény származású Vertán Jozefát. Két év múlva sógorával, Vertán Gézával Kolozsvárra költöztette az üzletet, ami 1873-ban a gazdasági válság miatt megsemmisült. A kereskedő pályát otthagyva a kézdivásárhelyi bíróságnál állami szolgálatba lépett. Előbb napidíjasként, nemsokára írnokká nevezték ki, majd a telekkönyvi szakvizsga letétele után segéd-telekkönyvvezető lett. Telekkönyvvezetőként előbb Sepsiszentgyörgyre került (itt adta ki 1884-ben Telekkönyvi kalauz. Kézikönyv telekkönyvi ügykezelésben munkáját), majd Szamosújvárra, végül pedig Tordára. A telekkönyvi jogba autodidakta módon tanult bele, és számos fontos publikációt tett közzé a Telekkönyv című szakmai folyóiratban.

Utolsó éveiben Kolozsváron élt lányánál, ott is hunyt el. Kézdivásárhelyen elkezdett műkedvelő, színjátszás-pártoló tevékenységét későbbi szálláshelyein is folytatta, a tordai művelődési életben betöltött szerepe kölönösen kiemelkedő volt.

~ családjának későbbi tagjai a keszi nemesi előnevet Keszy-Harmath egyesített családnévben használták.

Művei:

Telekkönyvi kalauz. Kézikönyv telekkönyvi ügykezelésben. Sepsiszentgyörgy, 1884.

Emlékkönyv a Tordai Magyar Közművelődési Ház 1913 évi felavatása alkalmából. 1913. (szerk. Harmath Domokos)