színjátszás Kézdivásárhelyen
Kézdivásárhely értékes irodalmi örökségének számít a színjátszás. A Kantafalvába áthelyezett római katolikus felekezeti iskola (→Nagy Mózes Főgimnázium) biztosított intézményes keretet egy rendszeres diákszínjátszás számára végig a 18. század folyamán. Kilián István irodalomtörténész szerint 1696-tól 1779-ig szinte folyamatosan mutatható ki a kantai minorita iskolai színjátszás jelenléte. A kutatás során 49 dráma között 22 magyar és 5 vegyes nyelvűt tártak fel, illetve 69 alkalommal léptek közönség elé a kantai diákok. Az egyik, Iszonyán kegyetlenkedő Karakalla és az igazságért meghaló Papinianus című magyar nyelvűt 1768. június 2-án mutaták be, amelynek szerzője Kovács Boldizsár, alcíme szerint keserves játék, amelyről még tudni lehet – betűhíven idézve a korabeli bejegyzést! –: „mellyet HIVen Le raIzolt és foLYtatott a’ Kantai HatoDIK, és ötöDIK IskoLákban LéVŐ Deákság”.
A bemutatott darabok között kisebb számban vannak a vallásos témájúak, mint a világiak, sőt kimondottan szerelmi drámát is játszottak (Kertso Cirjék: Keserves játék, mellyben a vak szeretet világos kegyetlensége Leonona herczeg asszonyban Leoninus császár leányában leábrázoltatik, valamint ugyanattól a szerzőtől a Borka asszony és György deák című, bemutatva 1773. június 6-án). Jellemző a darabok műfaji sokszínűsége is: hitvitázó dráma, misztériumjáték, szerelmi tragédia, történeti dráma, komédia, bohózat egyaránt előfordul. Egyesekben kipellengérezik az úrhatnám kispolgárt, a nagyravágyó kisnemest, a részeges papot, az iszákos magisztert, az ostoba inast. Több színmű szerzője a kantai iskola tanára volt. Kézdivásárhely vonatkozásában mindenképpen azt a következtetést lehet levonni, hogy a 18. század folyamán, színház hiányában a rendszeresen (iskola)drámákat bemutató kantai iskolát önálló színháznak kell tekinteni.
A 19. század utolsó harmadában, rövid ideig ugyan, de a →Kézdivásárhelyi Közművelődési Egyesület működése folytán fellendült a városban az amatőr színjátszás. Aztán az új század elején a színházkultúra tekintetében is a város nagy megvalósításának számított az 1904-ben átadott →Vigadó. Ennek köszönhetően megfelelőbb körülmények között játszhattak a városba látogató vándor színtársulatok is. Színpadán már az első évben fellépett Blaha Lujza. A korabeli helyi sajtó beszámolója szerint vasúton érkezett a színésznő, hogy Szalkay színtársulatával három előadást tartsanak, az előadást megelőzően pedig „egy küldöttség vonult fel a színpadra, hol a művésznő tiszteletére készített díszes kivitelű nagy élő babérkoszorú elhelyezve volt.” (Székely Újság, 1904. június 16. és 19.)
A 20. század első felében kerültek bemutatásra a gimnázium egyes tanárainak (dr. Sylvester/Szilveszter Ferenc, Erőss József, →Szőcs Mihály) a színművei.
Az iskola falain kívüli, város- és megyeszerte visszhangos előadás volt az amatőrök által 1943-ban bemutatott, Gábor Áronról szóló színmű, →Földi István alkotása. Egyik diákszereplője →Antal Árpád, a későbbi irodalomtörténész és egyetemi tanár volt. Ennek a színműnek az átdolgozott változatát aztán 2007-ben a Vigadó Művelődési Ház keretében szintén amatőrök mutatták be →dr. Szőcs Géza rendezésében.
Az 1948-as tanügyi reform nyomán létrehozott oktatási intézményekben is életre kelt az iskolai színjátszás. Klasszikus és kortárs szerzők művei kerültek bemutatásra, többek között Szigligeti Ede, Móricz Zsigmond, Gogol, Hašek, Seprődi Anna, Méhes György, Páskándi Géza, Sütő András darabjai. Ebben az időszakban amatőr színjátszó csoport tevékenykedett a városi művelődési ház keretében is, olyan sikeres előadásokkal, mint például a János vitéz.
1982-ben itt alakult meg Kovászna megye első népszínháza, és működött 1993-ig Szabó Szende vezetésével, s mintegy húsz darabot vittek színre (Fodor Sándor és Cseke Gábor egy-egy műve Szabó Szende színpadra alkalmazásában, Méhes György, Móricz Zsigmond, Bálint Tibor stb.), nagy számú műkedvelő részvételével, neves színészek és színész-rendezők (László Károly, Kúti Krausz István, Sinka Károly, Kalamár György, Nászta Katalin) közreműködésével. A rendszerváltozás után →Boér Géza nevét vette fel a népszínház. Díszlettervezői feladatokat vállaltak több alkalommal →Kosztándi Jenő, →Sárosi Csaba és →Vetró András képzőművészek. A népszínház tagjai közül nem egy választotta a színész- vagy rendezői, színházművészeti pályát (Csurulya Csongor, Csáki Csilla, Kiss Zsuzsanna és mások).
A kézdivásárhelyi színjátszás új fejezete kezdődött 2009 októberében. A városban kezdetét vette a hivatásos színjátszás. A Vigadó Művelődési Ház keretében, Ferencz Attila igazgatósága idején megalakult a Városi Színház önkormányzati fenntartással, majd egy évtizeddel később, 2019-ben felvette az →Udvartér Teátrum nevet a Kolcsár József színész vezette társulat. A jelenlegi Udvartér Színház mint független közintézmény teljesít kulturális feladatot a drámairodalom színpadi közvetítésében, Lung László Zsolt színész-igazgató vezetésével.
