kereskedelem Kézdivásárhelyen

Kézdivásárhely elsősorban a →vásáros helyként való kialakulásának köszönheti létrejöttét, aminek egyik legfontosabb meghatározója a kereskedelem. Az öt út kereszteződésénél időnként összegyűlő, majd fokozatosan megtelepedő lakosság elsődleges célja termékeik értékesítése volt. A kezdetektől a 18. századig az iparos, a kereskedő és a hozzuk szorosan kapcsolódó fuvarozó réteg nem különült el egymástól. Az 1740-es kézdivásárhelyi címerben (lásd →Kézdivásárhely címere) a szekeret vontató lovas már a fuvarozás kiváltságára utal, míg a szekérből kiemelkedő három búza-, vagy inkább rozskalász a mezőgazdasági létforma mellett a rozspálinka (égetett szesz) nagy mennyiségű termelését és a vele való kereskedés fontosságát jelzi. Ezt igazolja, hogy a 19. század első felében megjelent újságokban Kézdivásárhely Erdély szerte a rozsból készült barna pogácsájáról és az ugyancsak rozsból előállított pálinkájáról volt ismert.

Kézdivásárhely a kereskedelem virágzását elsősorban a Moldvával és a Havasalfölddel folytatott élénk kapcsolatnak köszönhette. Mivel a Brassót Moldvával összekötő útvonal Kézdivásárhelyen haladt keresztül, a településnek mindig jelentős volt az átkelő forgalma, ugyanakkor a helyiek is gyakran felkeresték áruikkal a Kárpátokon túli területeket. A hosszú idő alatt kialakult jó gazdasági kapcsolatokat csak az 1880-as években bekövetkezett vámháború szakította meg. A külső piac beszűkülése helyben csakhamar túlkínálatot eredményezett, amely oda vezetett, hogy több kézműves végül is átköltözött a Kárpátokon túlra, és ott folytatta tovább mesterségét. A statisztikai adatok szerint a vámháború következtében 1880–1890 között, tehát egy évtized alatt, Kézdivásárhely lakossága közel ötszáz személlyel csökkent.

Az önálló kereskedői réteg több évszázados folyamat révén alakult ki, de a ~ továbbra is fontos eleme maradt az iparos és mást termelő rétegeknek is. Kézdivásárhelyen a 17–18. század küszöbén betelepülő →örmények, majd a 19. században elején megjelenő görög kereskedők (lásd →Kanta), ill. a fokozatosan erősödő polgári idények mindennapi szükségleteinek kielégítésére létrejött gazdasági-kereskedelmi létesítmények és szervezetek megjelenésével alakult ki egy önálló kereskedői réteg. A kereskedelmi egységek közül elsőként a gyógyszertárak (lásd →gyógyszerészet Kézdivásárhelyen) jelentek meg, de rendre élelmiszerboltok, ruházati- és műszaki üzletek is alakultak. A szolgáltató egységek közül a postaszolgálat, a vendéglátó- és szálláshelyek, a borbélyműhelyek, valamint a technikai fejlődéssel együtt különböző javítóműhelyek jelentek meg. Kézdivásárhely anyagilag tehetősebb személyei a 19. század második felében a pénzügyi és a civil szolgáltatások területén bankokat és különböző biztosítókat (lásd →Takarékpénztár és →Kisegítő Takarékpénztár), valamint érdekvédelmi szervezetet hoztak létre (lásd →Kereskedő Ifjak Társulata).