Kőköböl

A városi kikiáltó által használt, körülbelül egy méter magas, kőből készült állvány volt a főtér keleti felén, a 18. és 19. udvartér között. A városi kikiáltó (a szabados, városszolga, városi hirdető, olykor-olykor egyes megfogadott ember) innen kiáltotta ki a vásárokat – hogy azok mikorra esnek –, az elveszett vagy megtalált javakat és több más kihirdetendő nevezetes dolgokat az egyes hetivásárok, valamint sokadalmak alkalmával.

A ~ déli szomszédságban egy bolt volt, amely mellett a tolvajok kalickája („cigányok ketrece”) állt, ahová vásárok alkalmával a lopáson talált tolvajokat zárták. A Kőköböl északi szomszédságában levő 4–5 boltban a Czifra, Jakab és Vertán kereskedő-családok árultak. A ~től nyugat felé, a →főtér (akkor piac) közepe táján egy kút állt.

A ~ eredete pontosan nem datálható, valószínűleg már a középkor vége felé létezhetett mint mérőállvány. Elnevezése valószínűleg azzal függ össze, hogy a fontos árucsereközpontok – és Kézdivásárhely ezek közé tartozott – hiteles mintát is mutattak a piac-vásártereken az általuk használt mértékegységekhez (például Pozsony a városháza kapuján a vasrőföt, Marosvásárhely a mérővékát – a székelyek 16 kupás vékáját – állította ki stb.). A köböl mint hagyományos űrmértékegység a metrikus rendszer 1874-es bevezetését követően fokozatosan tűnt el a használatból. A ~t az →1834-es tűvész után még használták, valamikor a 19. század második felében tűnt el.