asztalos mesterség

A város gazdasági életében jelentős szerepük volt az asztalos mestereknek. A 19. század elején az ácsokkal együtt szerveztek társaságot. Az asztalosok száma folyamatosan nőtt, így 1844-ben 24 taggal önálló céhbe tömörültek. Az asztalos céh megalakítását és működését I. Ferdinánd kiváltságlevele biztosította. A kézdivásárhelyi asztalosok kiváló mesterei voltak a fafaragásnak, ami elsősorban a növekvő polgári igényeknek felelt meg. Céhes, ipartársulati hagyományaikat a 20. század közepéig őrizték.

Az →Incze László Céhtörténeti Múzeumban a céhes emlékanyag mellett jelentős szerszám és termék is látható, melyek többnyire adományok útján kerültek a múzeum tulajdonába. A szervezeti emlékek közül 1971-ben a behívótáblát Deme Ferenc, a névsortáblát Császár Szőts Józsefné, az asztalos ipartársulat tablóképét Mágori Istvánné adományozta, de a pecsétnyomó, a céhláda és az ipartársulat 1904-ben készített zászlója is a múzeumba került. Az intézmény első három évtizede alatt az ~ gyűjtemény 112 asztalos és 33 darab faesztergályos szerszámból és egyéb tárgyakból állt össze. Az adományozók közül ki kell emelni Baróthi István, Deme Miklós, Vízi János, özv. Dombi Istvánné, Kovács Emil, Baczoni Károly, Nagy Ferenc, Dakó Antal, Deme Antal, Csengeri Lajos Dénes, László Albert, Balogh András és Imets József nevét. Az asztalosok szerszámanyaga az utóbbi 15 évben is gyarapodott. Jelentősebb adományként Róth István 1997-ben egy kisméretű kézi faesztergapaddal, Imre Magdolna pedig 2008-ban 46 darab szerszámmal gazdagította a múzeumot. A 2011-ben megrendezett polgári lakáskultúrát bemutató időszakos kiállítást követően különböző bútorokkal gazdagodott a gyűjtemény. Ugyanakkor asztalos termékként is számon tartható tárgyak, mint például a fából készített szervezeti emlékek vagy a vásárosládák majdnem minden mesterség tárgyanyagában megtalálhatók, azonban a festett hozományos ládák és szekrények, valamint a különböző bútordarabok önálló néprajzi gyűjteményt alkotnak.