Csiszár Dénes

(Kézdivásárhely, 1857. október 13. ‒ Kézdivásárhely, 1939. augusztus 27.) földbirtokos, szeszgyáros, a →Csiszár-fürdő alapítója. Református vallású, régi kézdivásárhelyi családból származik (a család több tagja az aranyospolyáni nemesi előnevet is használta). Szülei: Csiszár Pál vegyeskereskedő, szeszgyáros és Sebesi Sára. A brassói gimnáziumban tanult, ott is érettségizett. Tanulmányait Keszthelyen folytatta, ahol elvégezte a Mezőgazdasági Akadémiát, majd Budapesten elvégzi a Tűzoltó Tiszti Akadémiát is. Hazaérve ő is szeszgyárat alapított, és ezzel a családi hagyományt is folytatta (apja, Csiszár Pál szintén foglalkozott szeszgyártással, testvére, Csiszár Imre és sógora, Nagy Ferencz szintén oklevéllel elismert szeszgyárosok voltak). Az 1896-os ezredévi országos kiállításon a Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara a magyar szesztermelők díszoklevelével tüntette ki.

Részt vett a város tűzoltóságának megszervezésében is. 1913-tól az Önkéntes Tűzoltó Egyesület főparancsnoka; 1928-ban, majd 1932-ben ebben a tisztségében újra is választották. 1913-ban a Háromszékvármegyei Tűzoltó Szövetség alelnökének is megválasztották. Temetésekor, a búcsúbeszédek rendjén méltatták, hogy harminc éven át, haláláig töretlenül szolgálta az önkéntes tűzoltóságot.

Kedvelte a vadászatot, éppen egy 1889-es vadászata alkalmával tűntek fel számára annak az erdőbirtoknak a különleges adottságai ‒ gyógyvizei, gyógygázai, a hely különleges mikroklímája ‒, amelyek később a →Csiszár-fürdő kiépítésére késztették. A fürdő létesítéséről és magának Csiszár Dénesnek az egyéniségéről részletesen ír →Földi István a Századelő az udvartereken című művében. Földi szerint ~ „jellegzetes székely egyéniség volt”, „fúró-faragó, spekuláló, takarékos, de adakozó, hirtelen haragú, de minden szép ügyért lelkesedő, vajszívű, népét és szülővárosát rajongásig szerető polgár … igazember, jóízű elbeszélő” (p.242.) A Pesti Napló 1901-ben arról tudósít, hogy még repülő szerkezetekkel is kísérletezett.

1905-ben ~ feleségével, Török Rozáliaval emeletes lakóházát épített a →Székely Katonaneveldével szemben, nem messze szülei (Csiszár Pál és Sebesi Rozália) kétemeletes házától.

Aktív támogatója volt a kézdivásárhelyi közéletnek. Presbiter volt a református egyházban, 1938-ban (ekkor már nagybeteg volt) „örökös tiszteletbeli presbiterré” választották. 1939-ben, halálakor a →Kaszinó egyik legrégebbi tagjaként is búcsúztatták.

Emlékét örökösei ápolják. Németországból hazatelepedett ükunokái, Taierling Johann és Taierling Péter Ferenc vagyona egy jó részét a kárpótlási törvény alapján és vásárlásokkal visszaszerezték, köztük a →Csiszár–fürdőt is, amelyet ~ elképzeléseinek szellemében a köz javára helyreállítottak és működtetnek. Házát a →Székely Katonaneveldével szemben egy másik örököse, Nagy Ferencz 2010-ben felújította. Ugyancsak ükunokái működtetik 2013 augusztusa óta a Csiszár Dénes Faipari Tanműhelyt, amelyben hagyományos faművészeti oktatás és ehhez kapcsolódó foglalkozások zajlanak tapasztalt faragómesterek és művészek irányításával. (A Tanműhely honlapja: https://praetoria.weebly.com/)