1848-49 eseményei Kézdivásárhelyen és környékén
(kronológia)
1848. március 15–20.
A pesti forradalom híre néhány nap alatt eljut Kézdivásárhelyre.
1848. április 2.
Alsócsernátonban mintegy 200 nemes, pap, orvos és más tisztségviselők báró tanácskozott Apor György és Szentiványi György országgyűlési követ vezetésével a kialakult helyzetről. Megjelent P. Horváth Albert főkirálybíró is, hogy bejelentse, április 11-re összehívta a székgyűlést.
1848. április 11-12.
Sepsiszentgyörgyön a szabad ég alatt megtartott háromszéki törvényhatósági közgyűlésen ‒ a székgyűlésen ‒ a két, országgyűlésre megválasztott követ (Szentiványi György, Berde Mózes) mellett pótkövetnek a kézdivásárhelyi →Hankó Dánielt is megválasztották.
1848 április vége
A határőrkatonák tiltakozó mozgalmat indítottak a Főparancsnokság azon rendelete ellen, mely a határőr alakulatok és fegyverek Háromszékről való kivonását írta elő. Kézdivásárhelyen, népgyűlésen Berde Mózes győzte meg a határőröket, hogy az elkobzott és a Nemzet Házában őrzött fegyverekre szükség van, amint a székely határőrök katonai segítségére is.
1848 tavasza–nyara
→Kézdiszéken elkezdik megszervezni a nemzetőrséget, amelyről szintén az április 11-12-i háromszéki közgyűlés határozott.
1848. május 3.
Kézdivásárhelyen röpiratot adnak ki Székely Polgártársak címmel. Aláírói – köztük →Hankó Dániel, →Pap Mihály, Jantsó József, Cseh Sándor, Gál Dániel, Németh László, →Fábián Dániel – a Kolozsváron néhány hét múlva kezdődő országgyűléssel szemben a következő elvárásokat fogalmazták meg: a teljes jogegyenlőség, a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméjének érvényesítése, Magyarországgal, mint a testvérhonnal való Unió, a közcsend, a béke és a bátorság fenntartása a székelység számára. Viszont nem fogalmazták meg a jobbágyfelszabadítást. Az aláírók zöme kézdivásárhelyi, és ez mintegy előrevetítette Kézdivásárhely vezető szerepét az önvédelmi harcban. Ez a város szabadságharcos eseményei nyitányának tekinthető.
1848. május 11.
Megválasztják Kézdivásárhely követeit Erdély utolsó országgyűlésére. A várost →Hankó Dániel és →Jancsó Ádám képviseli.
1848. május 19.
Gróf Batthyány Lajos, Magyarország miniszterelnöke felhívást intézett a székelyekhez, hogy Szeged tájékára 12.000 fegyveres katonából álló táborba siessenek. A toborzás érdekében Batthyány Gál Sándort, Klapka Györgyöt és Hajnik Károlyt küldte Háromszékre, akik május 28. és június 6. között népgyűléseket tartottak Sepsiszentgyörgyön, Alsócsernátonban, Kézdivásárhelyen, Lemhényben, Szentkatolnán.
1848. május 30.
Az Erdély unióját kimondó, Kolozsvárra összehívott utolsó erdélyi országgyűlésen Kézdivásárhelyt →Jancsó Ádám későbbi kecskeméti református gimnáziumi tanár és →Hankó Dániel képviselte.
1848. június 8.
Az Erdélyben felállítandó négy honvédzászlóalj egyik toborzási irodáját Kézdivásárhelyen állítják fel.
1848. június 21.
Megkezdődött a toborzás. Csak Kézdivásárhely lakosai közül 123-an jelentkeztek.
1848. július 1.
Sepsiszentgyörgyön követeket jelöltek az első pesti népképviseleti országgyűlésbe. Kézdivásárhely követéül →Fábián Dánielt és →Hankó Dánielt jelölték.
1848. július 5.
Összeül a forradalom nyomán választott pesti országgyűlés, ebben Kézdivásárhelyt →Fábián Dániel és →Hankó Dániel képviselte.
1848. július 16.
Összeül az utolsó erdélyi országgyűlés 24 tagú Unióbizottsága. Ennek a bizottságnak tagja a kézdivásárhelyi →Hankó Dániel. A bizottság szeptember 27-ig 25 ülést tartott, és 64 javaslatot dolgozott ki a pesti forradalmi országgyűlés és a kormány számára.
1848. augusztus 5.
Összesített kimutatás szerint →Kézdiszékben 2162 nemzetőr volt (Sepsiszékben 1292, Orbaiszékben 1029, Miklósvárszékben 431)
1848 szeptember
A romló katonai és politikai helyzet hatására megalakult a 120 tagú Nagykomité, amelynek radikális forradalmi szárnya a Kiskomité volt. Ez utóbbi vezetője Gál Dániel, ideológusa Bíró Sándor rétyi református pap volt, tagjai között találjuk a kézdivásárhelyi fegyvergyártás kezdeményezőit: →Gábor Áront, →Turóczi Mózest, →Fábián Dánielt, →Pap Mihályt.
Háromszék elhatározza, hogy fegyveresen védi meg magát az osztrák és velük szövetséges csapatok ellen.
1848. szeptember 19.
A magyar kormány törvényrendeletet fogadott el a székely határőrrendszer megszüntetéséről, és ezzel a székely határőr-katonákat kivonta a császár fennhatósága alól.
1848 okóbere
A megszervezett 12. székely honvédzászlóaljba 306 kézdivásárhelyi honvéd lépett be.
1848 október 16–18.
Székely Nemzetgyűlés Agyagfalván, mintegy 60–70.000 résztvevővel. A székely nemzetgyűlésen, mely kimondta Székelyföld lakóinak a polgári egyenlőségét és határozott az önvédelemről, szép számban vettek részt kézdivásárhelyiek. A részvevők névszerinti listája nem ismert, de az utólagos visszaemlékezések szerint ott lehetett mind →Fábián Dániel, mind →Hankó Dániel más kézdivásárhelyi elöljárókkal.
Minthogy a korábbi előkészítő gyűléseken a székelység úgy határozott, hogy az agyagfalvi réten mind a határőrség, mind a nemzetőrség meg fog jelenni, a rend fenntartására a határőrtisztek vezetése alatt a kézdivásárhelyi 2. gyalog határőrezred 4. százada is részt vett, feladatuk volt a rend fenntartása is.
1848. november 4.
A magyar forradalmi kormány Berde Mózessel az élen az esetleges ágyúöntés kérdésében →Gábor Áronnal, a kézdivásárhelyi üstgyártó →Turóczi Mózessel és a csernátoni Végh Antallal folytatott tárgyalást.
1848. november 5.
Az agyagfalvi gyűlés után a 30–35.000 emberből álló székely sereg három dandárba osztva hadba indult. A Marosvásárhely védelmére indult had november 5-én vereséget szenvedett Gedeon altábornagy seregétől. A vesztes tábor felbomlott, és Erdély – kivéve Háromszéket – a császáriak kezére került.
1848. november 15-16.
Székgyűlés Sepsiszentgyörgyön: →Gábor Áron kijelentette, hogy ágyút önt.
Az agyagfalvi székely nemzetgyűlés után Háromszék kimondja az önvédelmi harc folytatását.
Kézdivásárhely a katonai szervezés egyik központjává válik.
1848. november 23.
A sepsiszentgyörgyi nagygyűlés megvitatta Anton Puchnernek, a császári csapatok főparancsnokának az ultimátumát. A katonai vezetés inkább az önvédelem feladása mellett érvelt, azonban a Kiskomité tagjai ellenszegültek, kijelentették, a puskaport már gyártják Kézdivásárhelyen, →Gábor Áron pedig kiállt az ágyúgyártás mellett. A végső döntés azonban elmaradt.
1848. november 25.
Az események fő mozgatói, a Kiskomité tagjai Kézdivásárhelyen proklamációt szerkesztettek, melyben minden fegyverforgató férfi számára kötelezővé tették az önvédelemben való részvételt. A felszólítás tartalmazta, hogy a fegyvert fogók 28-án jelenjenek meg Sepsiszentgyörgyön, ahol a veszélyeztetett Háromszék önvédelméről döntenek.
1848. november 27.
Kézdivásárhelyen →Turóczi Mózes és Végh Antal alsócsernátoni mesterember, akik Bodvajban nem láttak feltételeket az ágyúöntéshez, Kovács Dániel főbíró irányításával réz és pénz gyűjtésébe kezdtek, hogy a városban kezdjenek neki az öntőmunkálatoknak.
1848. november 28.
A sepsiszentgyörgyi nagygyűlés – ezres tömeg jelenlétében – egyhangúlag kimondta a fegyveres önvédelmet. →Gábor Áron sikeresen bemutatta az előző nap idehozott ágyúit. A katonai főparancsnokságot Dobay Károly ezredesre bízták, hadsegédje Gál Sándor lett. Sombori huszárezredes segédjévé Gál Dánielt, Nagy Imre alezredes segédjévé Potsa Ferencet, Cseh Sándort és →Hankó Dánielt jelölték ki.
1848 december – 1849 tavasza
Megkezdődik a lőporgyártás és az ágyúöntés.
→Gábor Áron vezetésével elkészülnek az első háromszéki rézágyúk.
→id. Molnár Józsiás és →Szacsvay János megszervezik a lőporgyártást Kézdivásárhelyen.
1849 január
A háromszéki önvédelmi harc sikeresen visszaveri a támadásokat.
Kézdivásárhely továbbra is hadiipari központként működik.
A város közigazgatásilag egyesül →Kantával.
1849 február–március
Folyamatos az ágyú- és lőszergyártás.
A helyi műhelyek a honvédség ellátását szolgálják.
1849. február 16.
A kézdivásárhelyi városi tanács elhatározta, hogy küldöttséget meneszt Bem Józsefhez nyomdát kérni. A küldöttség tagjai között volt gróf Haller Ferenc, Szabó Dániel főjegyző, Nagy Sámuel, Kovács Dániel, Kovács János és Szabó Sámuel. A kérést Teleki Sándor közvetítette. (lásd →nyomdák)
1849. február 18.
→Fábián Dániel pap és országgyűlési képviselő szózatot intézett a székely nemzethez, melyben a zsarnokság elleni küzdelemre, kötelességvállalásra és az árulók leleplezésére buzdított. A szózatot a Honvéd 51. száma közölte le február 24-én.
1849. február 22.
A kézdivásárhelyi ágyúöntő műhelyben elkészült a hatodik hatfontos ágyúcső.
1849. március 5.
Horváth János kormánybiztos elrendelte a székely falvak harangjainak ágyúöntés céljából való begyűjtését.
1849. március 6.
Mikó Mihály, Csíkszék kormánybiztosa jelentette Csányi Lászlónak, hogy körzetében már több harangot adományoztak a kézdivásárhelyi ágyúöntő gyár számára.
1849. március 15.
Kézdivásárhely három ágyút küldött Gyergyószentmiklósra.
1849. március 21.
Bem hivatalosan is a városnak adományozta saját tábori nyomdáját, jutalmul a kézdivásárhelyiek ágyúöntésben és hadianyaggyártásban szerzett érdemeiért. A nyomdagép ekkor még nem volt Brassóban, hanem Nagyszebenben maradt.
1849. március 24.
Bem Sepsiszentgyörgyön bejelentette →Gábor Áron tüzér őrnaggyá való előléptetését.
1849. március 26.
Kézdivásárhely városi tanácsa intézkedett a nyomda Nagyszebenből való elhozataláról. A nyomda elhozására kijelölt bizottság két nap múlva, 28-án el is utazott Nagyszebenbe.
1849. március 31.
Nagyváradi tüzérosztag érkezett Kézdivásárhelyre a tüzérek kiképzése céljából.
1849 áprilisának eleje
a nyomdagép megérkezett Kézdivásárhelyre.
1849. április 1.
→Gábor Áron nyolc képzett tüzérrel erősítette meg a gyimesi szoros őrségét.
1849. április 11.
Egy, e napon kelt levél szerint a kézdivásárhelyi ágyúöntő műhelyben heti 3-4 ágyút öntenek és szerelnek fel. Megérkeztek az első újoncok is a kézdivásárhelyi tüzérképzőbe.
1849. április 13.
A városi tanács határozott a nyomda elhelyezéséről és működtetéséről. Köszönőlevelet is megszavaztak Bem részére. A nyomda május elején kezdett el dolgozni.
1849. április 17.
Kovács Dániel főbíró, országgyűlési képviselő Tordáról egy másik nyomdát is hozott Kézdivásárhely számára.
1849. április 20.
A kézdivásárhelyi városi tanács Csiszér Mózes részére haszonbérbe adja a két könyvsajtót. A Nagy Jáfet-házban elhelyezett nyomdát 27-én adták át Csiszér Mózesnek.
→Gábor Áron Csíkszeredából pénzt és az ágyúöntésre, valamint további ütegek felállítására vonatkozó utasításokat küldött →Turóczi Mózesnek Kézdivásárhelyre.
1849. április 24-26.
Gábor Áron megérkezett Kolozsvárra, ahol megkezdte felmérni az ágyúgyártás beindításának lehetőségeit. Április 26-án jelentést küldött Csányi László főkormánybiztoshoz, melyben közli a Kolozsváron felállítandó ágyúkészítő üzem feltételeit, és felhívja a figyelmet arra, hogy ott az ágyúk előállítása lényegesen többe kerül, mint Kézdivásárhelyen.
1849. május 5.
Gábor Áron Kolozsvárról Nagyváradra utazott a röppentyűk gyártásának tanulmányozása céljából. Május 8-án hadititokra hivatkozva megtagadták →Gábor Áron belépését a váradi hadiüzemekbe. Május közepén azonban visszatért Nagyváradra, ahol ‒ immár minisztériumi közbejárás nyomán ‒ hat napon keresztül a röppentyűgyártás fogásait próbálta meg elsajátítani.
1849. május 11.
Megjelent a kézdivásárhelyi nyomda első sajtóterméke: egy Bem altábornagyot dicsőítő vers ‒ szerzője →Fábián Dániel ‒ nyomtatványa.
A kézdivásárhelyi tüzériskola növendékei egy Gál Sándor ezredes jelenlétében megtartott gyakorlaton bizonyították felkészültségüket és hadrafoghatóságuk állapotát.
1849. május 12.
Debrecenben véglegesítették →Gábor Áron őrnagyi kinevezését, aki még aznap levélben tájékoztatta →Turóczi Mózest magyarországi útjáról, valamint a Kossuthtal és a Honvédelmi Minisztériumban folytatott megbeszélésekről. Sikerült kieszközölni a kézdivásárhelyi hadiipari létesítmények minisztériumi alárendeltségbe helyezését, valamint a központi finanszírozás biztosítását.
1849. május 19.
Gál Sándor felterjesztéseket küldött a Hadügyminisztériumhoz, melyekben egy-egy hadikórház felállítását javasolta Kézdivásárhelyen és Csíkszeredában, valamint javaslatokat tett a kézdivásárhelyi és csíkszeredai katonaneveldék további működtetéséről.
→Pap Mihály alezredes rendeletet adott ki, amelyben a kézdivásárhelyi térparancsnokság jóváhagyásától tette függővé a csapatszolgálatból való elbocsátást és a helyettes állítását.
1849. május 22.
Kézdivásárhely városának levele Berde Mózeshez. A levélben a városi tanács megköszöni Bem ajándékát, és kéri Berde Mózest, hogy juttassa el Bemhez a nyomda első kiadványát, →Fábián Dániel dicsőítő versével. A levélből az is kiderül, hogy a két nyomdából egy működőképeset állítottak össze: „…a kettőből egyet alkalmasint készíthettünk, és így már napontai munkálat alatt áll…”
1849. június 2.
→Pap Mihály alezredes térparancsnok kitüntetésre terjesztette fel Kővári Lászlót és Dózsa Dánielt, az Ellenőr című lap munkatársait.
1849. június 5.
→Gábor Áron jelentést küldött Szent-Iványi Károly teljhatalmú országos biztosnak, melyben jelezte, hogy a Nagyszebenben felállítandó tartalék üteg elkészültéig négy teljesen felszerelt löveget küld, valamint megkezdte az előkészületeket két 10 fontos tarack megöntésére.
A kantai zárdában lezajlott mise után a kézdi-orbai római-katolikus egyházkerület plébánosai, kántorai és tanítói felesküdtek a kormányra.
1849 június 7.
Kézdivásárhelyen megindul a →Székely Hírmondó című újság, Háromszék első újságja.
1849. június 9.
→Gábor Áron 40 mázsa vörösrezet rendelt a kézdivásárhelyi öntöde számára Zakariás Antal csíkszentdomokosi bányaigazgatótól.
1849. június10.
Megjelent a →Székely Hírmondó második száma.
1849 június vége
A cári csapatok betörnek Háromszékre, az orosz intervenció következtében a helyzet súlyosbodik, a háromszéki csapatok visszavonulásra kényszerülnek.
1849. június 14.
→Gábor Áron beszámolt a Hadügyminisztériumnak a háromszéki lőporgyárak állapotáról és fejlesztéséről, valamint a székely tüzérség felszereltségéről: bevetésre kész 26 három- és 10 hatfontos ágyú, 10 ágyú készítése pedig folyamatban van.
Megjelent a →Székely Hírmondó harmadik száma.
1849. június 17.
Megjelent a →Székely Hírmondó negyedik száma.
1849. június 19-20.
Gál Sándor ezredes egy esetleges, az Ojtozi szoros felől érkező orosz támadástól tartva Felső-háromszékre vezényelte át Kiss Antal zászlóalját. A kézdivásárhelyi tüzérek 6 lovaságyúval átvonultak Bereckbe, és megszállták az Ojtozi szoros fölött magasló Magyarós-tetőt.
1849. június 21.
A kézdivásárhelyi tüzérek, parancsra, visszavonultak az Ojtozi szorosból.
Megjelent a →Székely Hírmondó ötödik, egyben utolsó száma (az orosz betörés hírével).
1849. június 23.
Lüders a Hasford altábornagy parancsnoksága alatt álló erős cári haderő élén betört Háromszékre Brassó irányából.
1849. június 25.
A székely csapatok kiürítették Kézdivásárhelyet, és Alcsíkba vonultak vissza. Ezzel egyidőben elszállították a fegyver- és lőszergyárak legértékesebb berendezéseit (amit nem lehetett elvinni, elásták, köztük →Gábor Áron egyetlen fennmaradt ágyúcsövét).
1849. június 26.
Hasford altábornagy különítménye bevonult Kézdivásárhelyre, megsarcolta a várost, élelmet rekvirált, és kifosztotta, valamint részben lerombolta a hadiipari létesítményeket.
1849 június 29.
Hasford különítménye elhagyta Kézdivásárhelyet. Az oroszok távozásának hírére Gál Sándor csapatai (5 zászlóalj, 4 huszárszázad és 30 ágyú) újra bevonultak Kézdivásárhelyre.
1849. július 2.
Az Uzon és Kökös közötti, valamint a Feketeügy partjainál folyó csatározások során →Gábor Áron halálos sebet kapott egy orosz ágyúgolyó repeszeitől.
1849. július 17.
A székely csapatok a Kászonokon át lejöttek Kézdivásárhelyre.
1849. július 24.
Petőfi Sándor a Bemmel való találkozás után Kézdivásárhelyre ért, s ott a Szarvas fogadóban szállt meg, ahonnan feleségének írt levelet. Ebben a következők is olvashatók: „K.-Vásárhelynek gyönyörű vidéke van. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint fészket rakni akaró fecskék.“
1849. július 28-30.
A Pergen-hadosztály Kézdivásárhely ellen indult, és 30-án bevonult a városba.
1849 július 31-augusztus 1.
Az Eduard Clams-Gallas gróf által vezetett, egyesült osztrák-orosz csapatok a Kászonokon át űzték a székely csapatokat, és a Nyergestetőn megütköztek Tuzson őrnagy különítményével. A nyergestetői csata a magyar szabadságharc egyik leghősiesebb csatája. Az ütközetben ezer székely próbálta megállítani a több mint tízszeres túlerővel rájuk törő orosz–osztrák csapatokat. A bekerítés elől Tuzson őrnagy csapata a Csíki-medencébe vonult vissza.
1849 augusztus
A szabadságharc bukásával megszűnik a háromszéki önvédelem. Az osztrák katonai közigazgatás veszi át az irányítást.
